Magyar Haiku

Multunk romjain

egyensúlyoz Jelenünk:

Jövőnk álmai

Petres Katalin
Author: Petres Katalin

Petres Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. 1959 április 5-én születtem, Budapesten. Budán nőttem fel, társbérletben nagyon egyszerű család legkisebb, harmadik gyermekeként. Alsó tagozatos koromban megkérdezte az osztályfőnököm, bizonyára egy felmérés kapcsán, hány könyvünk van otthon, én akkor 11-ről számolhattam be az iskolai tankönyveket kivéve. Viszont jártam könyvtárba, csodálatos tanáraim is voltak. Dr. Kolta Rezsőné, Magdi néni varázsolt el az irodalom birodalmában általános iskolás koromban. Muhi Lászlóné, Zsuzsa néni, középiskolai magyar és történelem tanárom, aki egyben a Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola akkori könyvtárosa is volt, segített eligazodnom e csodálatos világban. Tulajdonképpen szellemi édesanyám lett. A közgazdasági szakközépiskolát szüleim kérésére végeztem el, de az első pillanattól kezdve magyar-történelem szakra készültem. A tanárképzőt 1982-ben fejeztem be, egy év tanítás után megszülettek fiaim, sokáig voltam otthon. Fél állásban a 90-es évek elején még tanítottam eredeti tárgyaimat, majd angol nyelvvizsgám és angol tanár hiány miatt át kellett térnem a nyelvtanításra. Ezért elvégeztem az ELTE-n a másoddiplomás nyelvtanári szakot. 2000-ben középiskolába sodort a sors, ezért a Károli Gáspár Egyetem kétéves kiegészítőjével koronáztam meg 2006-8 között tanulmányaimat, de csak 2012-ben fejeztem be a diplomamunkámat, ezért szinte „friss” diplomás vagyok túl az ötven évemen. Jelenleg a Budai Középiskolában angolt tanítok több, mint tíz éve. Kamaszkorban kezdtem verseket írni,...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Zene

Bármilyen műfaj is mit hallgatunk, Megnyugtat, és elfeledjük minden bajunk. Van, ki őrjöngve adja ki magából bánatát, Más pedig ámulattal hallgatja az áriát. Reppelve hadarja,

Teljes bejegyzés »

Idősek

Miért van az, hogy mindig okítunk, Mert náluk mindent jobban tudunk. Hogyan mondjuk, az sem mindegy, Ezt néha mi, idősek sem értjük meg. Halad az

Teljes bejegyzés »

Fiatalok

Miért van az, hogy öreget fiatal nem ért meg, Szavai üresen maradnak eszének. Bántásnak, s nem tanácsnak hallja a szavakat, Pedig érzi, hogy azok biztosan

Teljes bejegyzés »

Köszönöm

Te tudod, drágám, mennyi mindenen mentünk keresztül… Hányszor szorítottam meg kezed, mikor mardosott belül A lélekmarcangoló, nyomasztó űr. Te tudod, mennyi minden …a mindenem vagy nekem

Teljes bejegyzés »

Te – mindenhol

A fűszál úgy hajlik el a szél súlya alatt Mint a hajad, amikor kezemmel simítom. És a szellő úgy susogja körbe a nyakam, Mint amikor

Teljes bejegyzés »

Őszi égbolt

Ránkzuhant a nyomasztó őszi égbolt. Hullajtotta szakadón a könnyeit. Üldözött., és nem maradt hová bújnom…. Ez égszakadásban nem láttam semmit. Csak vártam bambán, és vártam

Teljes bejegyzés »