Az év gyermekverse és meséje 2016. – eredményhirdetés – 2. rész

Felolvasó-délutánunk második részében a 18 év alatti verselők sikeresen szerepelt alkotásaiból olvastunk fel és jutalmaztuk az alkotókat. A pályázat nyertesei Kuji Zsolt szerzőnk Harminchárom című kötetéből, Papp András alkotónk Föld alatt és föld felett című könyvéből és Aleva Sárosi Erzsébet szerzőnk kiadványaiból kaptak egy-egy példányt.

A 18 év alatti gyermekversírók kategóriában a helyszínen oklevelet vehetett át Farkas Dorottya, Balog Péter, Ézsiás Zsófia és Szontagh András Gyula. A helyezettek pedig a következőképpen alakultak:
1. Bereczki Vivien: Nagyotmondó versike
2. Kiss Dóra: Az éjszaka
3. Szatmári Fanni: Tavaszi ébresztő

A képen balról jobbra: Szatmári Fanni, Balog Péter, Kiss Dóra, Farkas Dorottya, Bereczki Vivien, Ézsiás Zsófia, valamint Székelyfalvi Gáborné Kati, aki Ézsiás Zsófia felkészítőtanára

Az alkotások:

Farkas Dorottya: Vándorcirkusz

Messziről hallik már a híres zene,
Dudák trombitálnak mindenfele.
Az összes falusi gyerek izgatottan vár,
Tudják, hogy itt a cirkuszi karaván.

Kezdődik a műsor,
Gyűlik a tömeg,
Jön a sok gyerek, felnőtt és öreg.
Odakint készül már a vattacukor,
Van itt sós perec, pattogatott kukorica,
A sok virgonc gyerek morzsál mindenhova.

Büszkén lépdel minden állat,
Színes bohócok fújják a harsonákat.
Erőművész súlyzót emel,
A tűznyelő tüzet lehel.
Tapsol a sok felnőtt és gyerek,
Sikoltoznak az emberek.

Kötéltáncos pipiskedik a kötélen,
Artisták repkednek a sátor tetejében.
Ruhájuk színes, rikító,
Alattuk vonul a sok cirkuszi ló.
A tornászok kézen állnak a lovak hátán,
Mutatványokat csinálnak egymás vállán.
A bohócok között van vidám és egy szomorú,
De rajta igazából nem is feltűnő a bú.
Ő is színészkedik akárcsak a többi társa,
Így talált a cirkuszban sok-sok pajtásra.

Esteledik már, vége a műsornak,
Az állatok a ketreceikbe vonulnak.
Az igazgató mosolyogva nézi a bevételt,
Takarítók gyűjtik a sok megmaradt ételt.
Fáradtak a művészek, ágyba bújnak már,
Hiszen mindenkit holnap egy új kaland vár.

 

Balog Péter: Konyhai bolondok

Itt a hűtő nyitva áll,
egyél apám egyél már!
– Nem szeretem a sajtot,
ingemen a foltot,
kolbászban a pöttyöt,
pokolból az ördögöt.

– Szeretem a szalonnát,
belőle készült sonkát,
kedvencem a retek,
azt is szereti a gyerek.

– De nincs itthon szalonna,
se abból készült sonka,
nincs itthon retek se,
mert beleraktam a levesbe!

 

Ézsiás Zsófia: Megújulás

Tavaszi rügyek illatoznak,
friss tulipánok nyiladoznak.
A sárga fű újra kizöldül,
pillangó bábjából kipördül.

Lágy szellő hoz madárcsicsergést,
érezni a sok kis szárnyrezgést.
Ökörszem, bíbic, gólya, fecske,
egyszerre dobban sok szívecske.

A legelő újra friss, üde,
legeltetni járnak ide.
Tüdőm megtelik friss léggel,
örömöt szívembe ékel.

A tavasz hoz megújulást,
életnek új felbuzdulást.
Tavasszal igazán élek
átengedem lelkem a szélnek.

Szontagh András: Akarattya

Nagy a meleg: kánikula.
Sokat iszik a ház ura.
A nagymama a hátsó házba’
rádiózik egymagába’.

Az asszony a verandában
könyvet olvasgat magában.

A gyerekek egy díványon szundikálnak – boldog álom!

Szatmári Fanni: Tavaszi ébresztő

Itt a tavasz, jön a nyár,
sok, kis madár dala száll.
Bújik ki a zöld levelecske,
virágport gyűjt a méhecske.

Hóvirág, és gólyahír,
tavaszt hirdet sorra mind.
Enyhe szellő fújdogál,
meleg már a napsugár.

Egy kis fűszál, s cseppnyi sár,
nézd, megújul a fecskevár!
Tátognak a fiókák,
várják már a vacsorát.

Virágba borul a határ,
visszajött minden madár.
Vígan huhog egy gerlepár,
Itt a tavasz, jön a nyár!

 

Kiss Dóra: Az éjszaka

Egy nagy erdő szélén,
Hatalmas rét végén,
Egy szép nap ér véget,
Utat ad az éjnek.

Folyóban vízesés,
A halaknak nehéz
Útjuk majd véget ér,
Már nincs messze a cél.

Most látod a csodát,
Medve hívja bocsát,
„Ha nem jössz, nem marad,
Kevés már a lazac!”

Bocsa vígan fut már,
Vacsora neki is jár,
Nagyon sokat esznek,
Aztán heverésznek.

Szentjános bogarak,
Mint lámpák, fényt adnak.
Csak reggel tűnnek el,
Mikor a nap felkel.

Épp’ iszik egy szarvas,
A vadat ő csalja?
Vagy csak nagyon szomjas,
És ezért ment oda?

A vad farkas nem bánt,
Csak az estére várt,
Mikor lemegy a nap,
és nyugodtan ihat.

A nap mindjárt felkel,
Mindjárt itt a reggel.
A természet ébred,
Vége van az éjnek.

Bereczki Vivien: Nagyotmondó versike

Egyik reggel, mikor a kakasunk helyett,
a tyúkunk kukorékolt a házunk felett.
Kilovagoltam malackám hátán a rétre,
hiába vágtattam nem értem oda csak hétre.
Látom ám a rét közepén egy nagy fa áll,
mely felett, vagy tíz tarka tehénke száll.
Aztán egyenként leszálltak a fára,
épp a fa alatt sétált a szomszéd Sára.
Csodálkozva nézi a tehéntermő fát,
szemét dörzsölve azt hitte rosszul lát.
Mikorra lassan én is a fa alá értem,
tehenek csiripeltek, bár zenét nem kértem.
Malacom feldobtam, csend legyen végre,
de az tovább repült fel a magas égbe.
Mivel közben nagyon szomjas lettem,
ezért az egyik tehenet a fáról levettem.
Fejtem egy kis tejecskét Sárának is adtam,
aztán a tehénkét szépen visszaraktam.
Ha azt a tehénkét nem rakom vissza,
ha Sára a tejet mind meg nem issza,
ez a történet is tovább tartott volna,
talán bizony akkor még többről is szólna!!!

---

További sikeresen szerepelt alkotók: Hevesi Dániel, Krasznai Fiona, Kun Szilvia, Magyar Bianka Adrienn, Nemes Réka, Petykó Gergő, Záhorszki Fruzsina

A sikeresen szerepelt és helyezést elért alkotók meghívást kaptak az Irodalmi Rádió diák programjába, az IfiRádió alkotói közé.

---

A cikk fejezetei:
1. rész – 2. rész – 3. rész – 4. rész – 5. rész