Irodalmi Rádió – Kortárs Verstár Pro sorozat
rendező: Kozma Attila – főszerkesztő: Zsoldos Árpád
Jacsó Pál: Zolika a síneken
Zolika mosolyog a képeken:
ártatlan, épp alig nyolc évesen.
Zolika lenn guggol a síneken,
álmai még túl az üveghegyen…
Zolika szemében ott a kékség,
a jóravalóság és csibészség.
De van-e Zolikának igazsága,
van-e Zolikának szép jövője?
A cinkelt lapokat leosztották.
Lesz majd operabálra lakkcipője?
És magas-fenyőfás karácsonya?
(Alatta mosolyog mama-baba,
mögöttük a sikeres családapa)
Fog-e Zolika „kuglert” enni,
vagy csak uzsorakamatra,
mókuskerékre kölcsönt venni?
Zolika nyolc éves és Horgos-i.
Mondd! Engedi majd az orvosi
egyetem, egyszer ő is ott legyen
a menzán, s diákmenüt vegyen?
Egyelőre szeméthegyen innen,
s egyszer talán majd messze túl,
mikor a Facebook népe érte nyúl,
ha majd eltelik egy emberöltő,
lesz-e Zolikából orvos, költő,
mérnök, tanár vagy valami más?
Esélye erre mondd: mitagadás…
Lehet, a sínek mellett ott ragad,
bezárul előtte minden iskolapad.
Hány Zolika élhet a világon?
Kitaposott cipős, mezítlábnyom…
Olyan, mint mi voltunk ötven éve,
életünk de hány misét megérne.
Arcán a romlatlanok boldogsága,
kevésért vagy sokért jött e világra?
Nem szégyelli a szegénységet!
Miért is tenné, hisz másokat kéne
égessen Zolika sorsa. Öröme-kínja.
Nagymamája, ha ebédre hívja:
kezében a gyűrött nejlonzacskó,
befalazott előtte minden ajtó…
A kurtafarkút már megsütötték,
egy újévi, újgazdag-mulatságon,
a konyhában éhes dörgölőzők
lihegve taposnak egymáson.
Kihaltak már a szegénylegények,
elfogyott a hamuba sült pogácsa,
nem számítanak tények és erények,
a Mikulásnak sincs virgácsa.
Olykor összefog a Facebook népe,
a szekér kirántásához több kéne,
nem csak hangemberek tömött sora:
eljön majd egyszer a Zolikák kora?
Mert Zolika nincs a világ végén,
hisz látható szinte minden TV-n,
ahol körbeadja a világháló: talán
béke Nobel-díjasnak is kiváló…
Ez itt már Hungary és „Európa”
ott meg Bácska, hol van hazája,
vagy „csak” a drága nagymamácska?
Zolikának még négy, a kétszer kettő,
(nincs plazmatévé csak mosóteknő)
De Zolika szemében ott a jövő,
e nehéz éghajlatot ő még bírja.
Legyen esélye a Kossuth díjra!
De ő tűzoltó szeretne lenni,
ahhoz sok spenótot kéne enni…
Veszek egy pólót és ráíratom,
mielőtt még jobban kifakadok:
Lehet mindig is így volt, de
mától én is Zolika vagyok!
Miskolc, 2015. szeptember 26.
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn
Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket és galériáinkat. Szerzőinknek segítünk kötetük kiadásában, a teljes kiadási folyamatot elvégezzük nyomdai és értékesítő partnereink segítségével. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezzük felolvasóestjeinket, nyári táborunkat, születésnapi rendezvényünket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését és lebonyolítását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók (írók, költők, képzőművészek, előadók) jelentkezését is. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 2019-ben a Médiapiac című szakmai lapban jelent meg rólunk egy cikk Sárközi László tollából: Méltóképpen és minőségben English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 22 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.
