Miért?

Miért?

Miért veted rám szemrehányó tekinteted
Hogy elvesztettem józan itélőképességemet?
Hogy hazatérve mosolytalan arccal köszöntelek?
Hogy üdvözlés helyett bambán a távolba merengek?

Már észlem arcodon lankadó mosolyod
Mert tört hátam láttán lassan felfogod
A sors játszhat velem goromba dolgokat
Igy a lelkem súlyos terheket hordozhat

Lassan kibuggyant belőlem a gondterhelt gondolat
Vérpadra hurcolta hazánkat egy álnok fondorlat
Hamis képet mutat a sokszinü Európa
Végre láthatóvá vált az álnok Júdás csókja

Pénzügyi spekuláns szorit a markában
El akarna pusztitani a cethal gyomrában
Károgtak,rágalmaztak a hazai ellenfelek
A hatalom átvételéről hamar megegyeztek

Ám érveivel meghátráltak a marionett figurák
S Ninive sorsára juthatnak,mivel bemocskolták Összefogással, tisztességgel S összefogássals,tisztességgel skemény munkával
Össze kell fognunk az igazság népünk bajnokával,

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »