Miért?

Miért?

Miért veted rám szemrehányó tekinteted
Hogy elvesztettem józan itélőképességemet?
Hogy hazatérve mosolytalan arccal köszöntelek?
Hogy üdvözlés helyett bambán a távolba merengek?

Már észlem arcodon lankadó mosolyod
Mert tört hátam láttán lassan felfogod
A sors játszhat velem goromba dolgokat
Igy a lelkem súlyos terheket hordozhat

Lassan kibuggyant belőlem a gondterhelt gondolat
Vérpadra hurcolta hazánkat egy álnok fondorlat
Hamis képet mutat a sokszinü Európa
Végre láthatóvá vált az álnok Júdás csókja

Pénzügyi spekuláns szorit a markában
El akarna pusztitani a cethal gyomrában
Károgtak,rágalmaztak a hazai ellenfelek
A hatalom átvételéről hamar megegyeztek

Ám érveivel meghátráltak a marionett figurák
S Ninive sorsára juthatnak,mivel bemocskolták Összefogással, tisztességgel S összefogássals,tisztességgel skemény munkával
Össze kell fognunk az igazság népünk bajnokával,

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A teáscsésze

A teáscsésze Kitöltötte a teát, a csészét – finom, leheletvékony porcelán volt – óvatosan az asztalra készített csészealjra helyezte, de nem nyúlt érte, szeme megpihent

Teljes bejegyzés »

Mondd, ki…

Szemedből, mondd, ki néz vajon? Gyermek az ingó tutajon, törékeny, szeretet-árva, simogató szóra vágyva?   Vagy ki hegyet hord hangtalan, derűs arcán csak árny suhan

Teljes bejegyzés »

Körforgás

Vihar szárnyán süvít a szél, minden apró zugba betér. Belebújik fűbe-fába, mesebeszédet hord háta. Amivel a szívem tele, az is mind útra kel vele. Messze

Teljes bejegyzés »

Gyökértől gyökérig

Kicsinyke magként hulltál a földre s mint puha zöld ír vett az körbe.   Míg szüntelen kerested új ruhád, nesztelen hasadt a szunnyadás,   felemelt,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan

Az álmatlan éji csendben kint ült a hideg párkányon, csak egy röpke szemrebbenés, s ott termett a párnámon.   Lyukakat fúrt a lelkembe, s az

Teljes bejegyzés »

Táltosok ösvényén.

Táltosok ösvényén. Gomolygó füst, sejtelmes, örvénylő tölcsér, sötét felhőszerű, homályos köd. A föld az éggel összeér, sötétség, a levegő fagyos, lábakat gyökérbe köt. Ám megtöri

Teljes bejegyzés »