Edit Szabó : Tükör a jelenből.
Most nagyon szeretném, ha a régi korban fiatal lehetnék, élném az életem, tanulnék – dolgoznék.
Nem érdekelne a politika, a köröttem élőknek nem volna gondja,minden megoldódna.De az élet végezte munkáját, az évek végérvényesen a hátamra telepedtek – egyre nehezebbek.
Nem érdekli már egyik ember a másikat, gondját csak oldja meg önmaga – ember embernek farkasa. Segítséget kérni ugyan kitől ? – az uzsora a hátába szúrja a tőrt.
Ingyen ebéd menekvésként oly kevés, mint munkáskézben a lehetőség a munkáért.
Fiaink két keze más országban robotol, hazájában a minimálbér nem megélhetés – erre szülje meg anya kisgyermekét?
Hatalom és pénz – harc a vagyonért, bántást kap ki adja, de hamar lába kél, milliárdos ember lassan több lesz kis országunkban,mint szerető család ki elbújhat otthonában, mert a hajléktalan ember egyre szaporodik, ha életét akarja – rejtekét tagadja,félti .
Szeméthegyek tetején guberál, patkányok közt övé a boldogulás, – emberek mi lesz a mi sorsunk? természetszennyezés, – jön a felmelegedés, ellenállás kell, a szívekben kőkemény akarat, élni kell ! Békében, egymás mellett , a harcot örökre elfeledve, hatalmi erőket a magasból letörni, magyar a magyarnak szemeit őrzi.
Politika – ne nevess, te tehetsz mindenről ! hogy is összpontosulhat minden egy ember kezétől, ne hidd hogy fejétől nem bűzlik a hal ! ember védd magad, az álhatalmakkal szemben,míg teheted – emeld fel szavad, hangosan kiáltsd – embernek születtem, – nagyon akarok embernek maradni, élni ezen a világon !
Beállok a sorba … még őszülő fejemmel és emberi szeretettel, mint csepp a tengerben !
Bőcs,2017.07.05.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....