Óbudavár

Óbudavár

Keresztények sirjatok
Mélyen szomorkodjatok
Jézust keresztre feszitették
Miután megkinozták s megverték
Csak az elmúlt századok alatt
Krisztus üldözése megmaradt
Az ember bűnös életével
Kitűnt a keresztre feszités ismétlésével
A Mózest követő zsidók
Ősi hitükhöz ragaszkodva
Jézus tanitását fel nem fogva
Tettüket ez magyarázza
De napjaink keresztútja
A ma emberének megmutataja
Miért volt a krisztusi áldozat
Hogy elkerüljön a kárhozat
A ma embere mégis elcsábult
Pedig a választás terhe elhárult
A földi vigságok eszét vették
Az ősi hitüket is elfeledték
Az eucharisztiát a templomba kergették
Hogy helyére bálványukat helyezhessék
Az Úr bölcs tanitását
A Bibliát,pedig eltörölték
A Föld lassan sivataggá válik
Falanszter lesz mind egy szálig
Vezetői a népeket karámba zárva
A puszta jóllakottságtól lelketlenné válva
Csak a jelennek él droggal, alkohollal
Mit sem törődve a rá váró örök kárhozattal
Van még kis hazánkban
Igaz keresztény emberség
Van még oly közösség
Melyban egyre növekszik
Az akarat és a készség
Összefogni, s példát mutatni
A család nemzetmegtartó erejéért
Van még kis hazánkban
Igaz keresztény emberség
A Balaton felvidék szivében
Óbudavár parányi szentélyében
Gyűlnek minden irányból
A megújulásért imátkozó családok

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »