Nagyon nehéz az élet, ha nem vagy a helyeden.
Ha azért imádkozol éjjel, hogy maradj életben!
És nem kaptad még meg azt, amit megérdemelsz!
Hogy nem jött a királyfi ki majd az egekig emel.
Mindennap bizonytalanságban élni.
Szenvedni a lélek fájásától. Menni vagy maradni?!
Várni arra, hogy szeressen valaki. Bízni, hogy észre
vesz, hogy egyszer rád nevet. Hogy megfogja a kezed,
és úgy érzed, hogy elengedni nem mered. Fognád
örökké, hogy tudd, ő a tied. Mikor minden szava
beléd hasít, mert tudod, hogy soha nem lesz melletted.
Átúsznád érte a Nílust, vagy megmásznád érte a Nagyhegyet,
csak a pillantások összeérjenek. Kell neked! Szükséged van
rá, mint a levegőre az életnek. Mint emlékekre a szerelemnek.
Mert ezek táplálnak, ezek éltetik a lelked. Bízol benne és
már el is hiszed, hogy egyszer a karjai közt ébredhetsz!
Kérnéd Istent, hogy segítsen túlélni a napot, amíg nincs
veled! Mert te szüntelenül, végérvényesen szeretsz. Vágyni
a pillanatra, hogy meglásd újra és a szemed már nevet,
közben libabőrös leszel, mert annyira szép neked! Keresni
a mondatok közt, amit magadra vehetsz! Pedig
tudod, ezt nem lehet, mert nem találsz rá értelmet. Mert
tudod, mindez csak képzelet! De jó úgy hinni, hogy akit
te szeretsz, ő viszontszeret! Jó hinni benne! Kell esélyt
adni a szerelemre! Maradjon meg az érzés, hogy eljön
egyszer érted a herceg szárnyas fehér lován, és elrepít
a végtelenbe! Jó hinni benne, hogy akkor csak csókol és
elmondja ezerszer, hogy soha nem hagy el és örökké szeret!
Álmodni muszáj! Álmodni kell! Tudom, úgy érzed, belehalsz
a szeretésbe! Hogy egy csoda lakik a szívedben ! Csak légy
türelemmel! Észre vesz, ott lesz, akinek jönni kell! Nem tudod,
milyen vele, csak azt tudod, hogy nem bírod nélküle!
Hidd el! Higgy benne, hogy ahányszor látod, annyiszor
kerülsz hozzá közelebb! Még akkor is, ha annyiszor
szakad is meg a szíved, mert ott vagy, hallod, de nem
szólhatsz. Látod, de nem érintheted. De ha nagyon
akarod, ha türelmes leszel, akkor egy varázslattal az
élet odacsettinti neked akiben hiszel, és akit szeretsz tiszta
szívvel. Ne sürgesd! Ne siettesd! Mert a szerelmet
elkapkodni nem lehet! Várd ki a pillanatot, mikor észrevesz,
mikor észbe kap, és bevillan egy kép rólad, mikor ő is
azt érzi amit te, hogy ő is szeret! Akkor majd rád nevet!
Tudni fogod, hogy nem vártál hiába! S egyszer arra
ébredsz, hogy karjai közt ver szívén a te szíved! Már
nem lesz többé nehéz az élet, mert a lelked megérkezett.
Imádkozol, hogy Isten meghallgatott és mindent elrendezett!
Author: Kapusi Edit
Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...