Sajgó sóhajok

Ül a teraszon szinte mozdulatlanul,

tekintete téved ide-oda hangtalanul.

 

Amikor az ételt finnyáskodva nézed,

látszik, a szemében keserű düh ébred.

Milyen az, mikor bármit megevett volna,

ha valaki leteszi  neki az asztalra?

 

Amikor szekrényből nincs mit felvenni,

ugyan már, csak fejével biccenti.

Milyen az, mikor valakinek nincs mása,

egy ing, egy nadrág az egész ruhatára?

 

Amikor sötétnek találod a szobád,

mert csak egy-két  lámpa világít rád.

Milyen az, mikor fogságban az emberek

a bányában, sötétben szenet fejtenek?

 

Amikor a gépek házakat építenek,

ettől a zajtól nem pihenhetsz eleget.

Milyen az, mikor a puskák ropognak

az emberi testek halomba hullanak?

Emlékek, de fájó lelki teherként élnek.

Évtizedeken át meghatározzák a létet.

Beletelepszenek minden helyzetbe,

nem hagynak nyugodni éjjelente se.

Mire volt ez jó? Kinek kellett?

Százezrek pusztultak a döntések miatt.

Nyomorba zúztak egész családokat.

A rettegés több generációra kihat.

 

Könnyek között küszködve kéri:

-Ne háborúzz! Hátha mindenki érti!

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »