Legyen béke!

Újabb két vasmadár mart bele a kéklő égbe,

a vidék felett embereket megrettentve.

Közel szálltak, talán bombázni akarnak?!

Nem volt még elég nyomora a falunak?

– Idáig eljöttek, senkit nem kímélnek!

Gyerekek, asszonyok mit remélhetnek?

Menekül  mindenki, amerre csak mehet,

-Jaj, a pólyából egy csecsemő kiesett!

Kap anyja utána, ahogy csak lehet.

-Te fiú, hová vezet most a te élted?

Belehalsz vagy kibírod a gyötrelmeket?

A félelmek újra és újra feltörnek!

Építhetnél várakat a homokba!

Járhatnál nyugodtan az iskolába!

Te leszel apád helyett a kenyérkereső?!

Az özvegye mellett a munkaerő!

Ki akarja ezt így? Ki tehetne érte?

Nem jobb lenne a szívekben is a béke?

Száműzni az önző, pusztító döntéseket!

Élni harmóniában mindenkinek az életet!

 

 

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »