Edit Szabó : Csak együtt férfi és nő
Társadalmi viszonyokban
láthattuk mi őskorunkban,
nő szolgálta ki a férfit,
elé térdelt kegyet kérni.
Ám a későbbiek során
együtt húzták ők az igát,
kényszerűség vitte rájuk,
lételemük, kiváltságuk.
Ismertünk sok hős nagyasszonyt,
ki serege élén harcolt,
lépett férfiak sorsába,
kényszer vitte bizony rája.
Uralmat a férfi népnek,
sok évszázad adta biz’ meg,
nők százai szolgálhatták,
kényre-kedvére urazták!
Jelenünkben lehet kérdés,
kell még az ilyen jelenség?
nő uralom miért legyen,
hiszen boldogságra termett.
Uralkodjon most a férfi ?
tudja, hogyan lehet kérni,
békességet családjának,
feledjük karrieristákat !
Nő uralom avagy férfi,
ezt a kérdést ki- hogy érti,
ismerek én sok családot,
válasz soha nem adódott.
A nőn van a nagyobb teher,
a hölgy kiváltságot kedvel,
királynő is van hatalmon,
politikusok a csúcson !
Vajon ki akarja mindezt,
egyenlőség férfi felett ?
a hatalmat uralni kell,
vajon hogyan emészti el?
Férfi és nő örökös társ,
mind, ki elbírja a sorsát,
kölcsönösség szerelemben,
mindennapi életükben !
Gyerekeknek kell az apa,
éppen úgy az édesanya,
példát venni csak úgy tudnak,
megélhetik az álmukat !
Szeretetet adni nekik,
egyformán, hisz ők nevelik,
nem a férfi és nem a nő,
hanem ők, a kedves szülők !
Bőcs,2019.07.23.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....