Régimódi szerelem.
Sok tavasz mögül kikandikálok
Örömök, s fájó emlékek között turkálok
Hófehér lepel borítja fejemet
Újra szeretnék élni néhány emléket
A szép nem mindig nagyon érdekelt
Szemeim hosszú szempilláimmal rájuk tekintett
A kapcsolat felvételem hamar elhamvadt
Mert a közelítés sokszor plátói maradt
Mikor a szerelem komolyan gúzsba kötött
Álomvilágban ébredtem selymes párnák között
Éheztem, szomjaztam, testemben reszkettem
Múltamból minden csalódást feledtem
Szívemet kitártam,köröttem mindent szépnek láttam
Megkóstolt édes csókját minduntalan kívántam
Tánc közben szinte haraptam szavait, hangját
Reszkető kezekkel karoltam át karcsú derekát
Szemeim előtt elszállnak az együttlét percei
Az átélt gyermekáldás mámorító örömei
Drága szüleink fájdalmas eltávozása
A szeretett földgolyónk felbolydulása
A régi helyett van új párom, dicsekszenek az ifjak
Nem férjként, vagy feleségként lettek boldogak
A gyermek áldás volt, nem holmi hozomány
A szerelem ,mely kísérte nem középkori maradvány
A szerelem hosszan elkísérte egész életem
Úgy érzem : nem ajándék hanem kegyelem
Fájdalmam: kifelé nem tudom igazán mutatni
Pedig ég bennem a lángja,s alig hagy nyugodni
Szerelem nélkül életem csupán hervadó világ
Szeretettel kell táplálni akkor lesz évelő virág
Hogy uralni tudja csökkenő hátralévő napjaim
Hogy békés nyugalomban zárjam utolsó óráim.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
