Szemelvények Tündérke naplójából

2013-08-15.

A „legjobb” ágy jutott neki, sarokban . Csak egy szomszéd van, és lehet pakolni az ablakpárkányra. Elhelyezkedés, vetkőzés, ráhangolódás, kis pletyi a szobatársakkal és már jön a koktél. Fekszik az ágyon ember és egy kicsit belealél ….tulajdonképpen jó érzés , feküdni az ágyon a testét körbeöleli az kellemes kis mélyedés ami az ő súlyától nyomódott a matracba … és akkor kinézett az ablakon és meglátta felhőket. Közönséges felhők, de átsüt rajtuk a napsugár és azok a csipkés aranyló szélek … és igen a széleken ott üldögél egy csapat kobold ,a lábukat lógatják ….helló küld feléjük egy bátortalan gondolatszárnyat .

A koboldok felkapják a fejüket , beleszimatolnak a kék levegőbe. Tündérke !

– Tühündérke !!! Fiúk gyertek már itt van Tündérke , és záporoznak a gondolatok !

– Hol voltál mostanában ,mit csináltál , miért nem látunk már régen ???

– Hát fiúk van egy kis gubanc. Itt rekedtem a földi létben . Egy darabig nem tudok belépni a Tündérkertbe .

– Dehát miért ??

-Tudjátok most nem lehet. A Tündérkertben mindig rend van és boldogság és öröm , most nem illek oda. Inkább meséljetek már mi van odaát !

Folyik az élet Tündérke , de amióta nem vagy itt valahogy olyan túl rendezett minden. Hiányzik egy kis kiszámíthatatlanság és ki sedreség , hiányzik egy kis kövérkés göndörség . A Manócskák is tökjó kislányok, a koboldok alkoholmentes sört isznak a törpikék azok folyton nyírják a füvet.

-És Tündérkeresztnya ?

-Na látod Ő meg csak üldögél otthon semmi patakban tapicskolás, kötöget és azt hajtogatja …meglátjátok visszajön ….csak türelem… Mi meg ugye üldögélünk a felhőszélén és úgy elvagyunk .

-És a Herceg ?

Hát tudod…..elfáradt már a várakozásban…

– Hát én most mennék is, vár földi lét minden keservével és persze minden reményével.

-Tündérke ha visszajössz olyan de olyan boldogságfestéket keverünk Neked hogy még . Aranyfüstöset , rózsaszínkockásat amilyet csak óhajtasz…és bulizni fogunk .

Drága kis koboldjaim , drága Tündérkertem megígérem hogy jövök sóhajtott maga elé a nő , az egyik nővér csodálkozva nézett rá. Rózsaszínkockás boldogság ? Mellékhatás ….gondolta

2014-01-01

Miután Tündérke hosszú idő után újból ellátogatott a Tündérkertbe , kicsit megnyugodott , de azért a lelke mélyén érezte, hogy van még egy nagy tartozása amit illene kiegyenlíteni. Egy látogatás: el kellene menni Tündérkeresztanyához. Azelőtt gyakran megfordult nála, de ha nem is ment , akkor is szinte mindennap küldött egy telepatikus gondolatszárnyat hogy megérdeklődje mi történt vele.

Amikor jött a nagy baj, Tündérke bezárkózott ott ragadt az offlineban. Nem jó kedvében, de nem tudott már átlényegülni, nem tudta már magát kiszakítani a valóságból, nem tudott már naponta benézni a rózsaszín felhők mögé, hol egy Hercegelés, hol egy kis Tündérkeresztanyjával való csevegés okán.

Tündérkeresztanya egyébként nem valami ómama szerűség. Vagány nő mondják rá, rengeteg ismerőse és pártfogoltja van. És sokat segít. Nála csapódik le Tündérkert érzelmi és egyéb válságainak kb. 90 %-a.

Mostmár tényleg el kellene menni hozzá. Nem is igazán értette mi a probléma. Csak ennyi idő után. Szégyellte magát. Sóhajtva felült egy kis fehér felhőre és elindult. Tündérkeresztanya éppen a kertjében szöszmötölt, amikor Tündérke szárnyait rendezgetve besiklott a kapun. Jó hogy jössz, isteni gyümölcsteákat kaptam , és már bent is ültek teát szürcsölgetve a jó meleg barátságos konyhában. Annyi volt különbség , hogy Tündérke előtt az asztalon nem finom mézes-mogyorós-csokis sütik hanem gyümölcsök tornyosultak. Neked azt most nem szabad , mondta Tündérkeresztanya. Nem kellett ide semmi formaság, csak meséltek,meséltek és meséltek. Mint régen.

Aztán elhallgattak, s szótlanul nézték egymást. Tündérkeresztanya fürkészve nézegette Tündérkét. Minden rendben ? Persze , persze mondta Tündérke …. majdnem. Felsóhajtott és kibökte … félek, néha nagyon. Odapattan a vállamra egy kis ördögöcske és elkezd a fülembe sutyorászni. Nem mond nagyon komoly dolgokat. Inkább csak óvatoskodik meg fontoskodik. Azt mondja hogy lusta vagyok, meg hogy kifolyik a kezemből az idő , nem vagyok elég pedáns meg ilyenek. . A múltkor például egész nap gyötört hogy bedugva hagytam a vasalót. Vele elbírok. Rászólok ,elhessegetem, ha meg már unom akkor jól orrbaverem .Olyankor megsértődik és elvonul.

De van egy másik. Felszivárog a mélyből ahová be van zárva. Alattomos és gonosz. Soha nem tudom mikor jön és miért. Meglátok valamit, meghallok egy szép zenét, vagy reggel felébredek egy rossz álomból és már is rámfonódik ,megbénít és nem tudok tőle szabadulni. Igazából nem is tudom hogy néz ki. Néha hideg felhőcsíknak látom ahogy szorosan körbefon , van amikor megtestesül, fekete lovag szikrázó hideg bénító szemekkel, de a legrosszabb amikor olyan „semmilyen” maga a betegség. Én igyekszek úgy tenni, mintha nem venném észre, de ez nem használ. Sok ideig tart amíg szabadulok tőle, aztán kezdődik elölről.

Mi lenne ha szembenéznél vele ? Ha nem fordulnál el ? A félelemmel akkor tudunk a legjobban elbánni, ha kiismerjük. Tanulmányozd, foglalkozz vele! Ne csinálj úgy mintha nem történtek volna Veled nagyon rossz dolgok. Nézz utána, hogy mi miért történt és történik. Tudom hogy ez nagyon nehéz , sokszor kényelmesebb úgy tenni mintha mi sem történt volna.

– És akkor eltűnik ?

Nem biztos, valószínűleg nem tudsz tőle teljesen megszabadulni, de legalább majd ő is látja, hogy tudod „kezelni”. Egyébként kicsit talán szükséged is van rá. Összehasonlításul,hogy szeretni tudd az életet, becsülni tudd az apró örömeket. És meg is erősít.

És van még valami ! Tündérkeresztanya fürgén felpattant és komódhoz lépett, kihúzta az alsó fiókot. Ezt Neked tartogattam. Tudtam, hogy egyszer még szükséged lesz rá. Emlékszel amikor gyerekkorodban nagyon féltél , és már semmi nem segített akkor bebújtál az kék-aranycsillagos selyemtakaró alá.

Hát itt a takaró ! Szeretetből készült. Mindenki aki szeret téged hozzáadott egy-egy csillagot. Ha már nagyon félsz akkor magadra húzod és ha többiek szeretete beborít akkor már nem is félsz annyira.

Tündérkeresztanya magasba lendítette a takarót, a egymásra mosolyogtak és kék-aranycsillagos takaró alatt.

2014-02-19.

Tündérke mélyet szippantott a balzsamos levegőből :régen járt már erre. Nagyon sokáig mindennapos vendég volt itt a tündérkertben de aztán történt valami odaát a valóságban , ami hosszú időre kiszakította Tündérkét az álmok világából. Tulajdonképpen jöhetett volna de valahogy nem volt kedve. És most újra van. Behunyja a szemét ellazul és ugye kit is látna mást maga előtt mint a Herceget ( abban a szép ezüstszerkójában ) aztán kinyitja a szemét és kit lát a Herceget ! Aztán megint kinyitja. Ez tényleg a Herceg !

– Helló Tündérke ! Régen láttunk errefelé !

– Hát igen …. Volt egy kis „problémám”

-Tudok róla Tündérke !

-Honnan ?

-Tudod én mindig megérzem ha segítségre van szükséged .

-Akkor én miért nem tudtam róla ?

Pedig ott voltam Tündérke, csak nem akartalak zavarni. Úgy gondoltam a háttérből segítek. Helyesebben segítünk. Nem egyedül vagyok. Van egy egész háttér seregem. Nagyon erős, kiegyensúlyozott és határozott csapat. Talpig fehérben .Persze kell egy főnök. Na az lennék én.

-Hogy is van ez ?

Itt a Tündérkertben minden vidám, az égen kizárólag bodros és hófehér felhők domborodnak a patak vize tiszta és csobog , a madarak dalolnak a fák és a virágok hát azok ezer színben pompáznak .Ezenfelül működik valami pozitív szűrő is ami csak nagyon kevés szomorú és bosszús gondolatot enged át. Így telnek a napok Tündérkertben de azért néha hallatszik valami valahonnan a mélyből ,ilyenkor a tündérkertiek összenéznek és szívükben valami rossz érzés támad . Nem szívesen beszélnek erről , mindenki tudja miről van szó …de működik az össznépi hallgatás…valamikor amikor Tündérkert benépesült a lakók magukkal hoztak az offlineból sokféle rossz, kellemetlen gondolatot és félelmet . Akkor úgy döntött a tündérek agytrösztje ( a koboldok,manó, és egyéb lakók lelkes támogatásával) ,hogy ezeket száműzik a mélybe , hogy ne zavarják Tündérkert békességét és nyugalmát. De ez azért nem olyan egyszerű dolog. Ők odalent élnek ,hiába vannak bezárva , időnként kiszabadul egy-kettő. Feljönnek a felszínre és galibákat okoznak.

-Hogy tudják ezt megcsinálni ? Olyan okosak és erősek ?

-Nem okosak és nem is erősek ! Buták és igénytelenek , csak borzasztóan ki-számíthatatlanok. Sokáig nincs velük baj aztán hirtelen elkezdenek szaporodni és ott baj a betegség. És akkor mi jövünk segíteni. Szorgalmasan járőrözünk , megkeressük őket hiába bújnak el. Erősek vagyunk és szervezettek.

-Nehéz elkapni őket ?

-Nem annyira , mert buták . Mindent megkóstolnak ,lenyelnek és akkor látszanak. Ha meg kívülről kapnak valamit attól még el is pusztulnak. Szépen összeszedjük őket , jól összecsomagoljuk ( kis fekete és szürke batyuk lesznek) , és irány az óceán. Ott már nem tudnak ártani A Tündérkert végében beleengedjük őket a folyóba , így aztán eljutnak a tengerbe és onnan az óceánba. Tudod Tündérke mekkora egy óceán és ők milyen picik és jelentéktelenek ?

-És rajtam is így segítettek ?

-Igen, de azért ne felejtsd el Tündérke, hogy Te vagy itt a lényeg. Ha Te nem akarod Őket eliminálni,akkor mi dolgunk sokkal nehezebb.

-Én ? Mit csináltam én ?

-Hát például meg akartál gyógyulni, meg emberesen tűrted gyógykezelés ami Neked is ártott !

-Hát igen …. Jól lefogytam , meg hajam is olyan fura lett,meg zsibbad kezem-lábam. És még ott van egy elég kemény műtét .De túl leszek rajta Tudod nagy terveim vannak!

-Mik Tündérkém ?

-Hú…hát vannak egyszerűbbek . Jó kislány leszek . Sportolok, diétázok ilyesmi ..de van olyan is ..na az elég durva ..egy nagyon nagy utazás , meg táncolni szeretnék úgy 30 év múlva egy turista buliban.

Tündérke újból behunyta a szemét , mire kinyitotta a Herceg csapatostul eltűnt. Én azért Tudom hogy itt vagytok valahol és ez olyan megnyugtató. Aztán felcihelődött várta a külvilág , rengeteg a tennivaló, de magában megfogadta hogy innentől fogva  majd gyakrabban jön.

Bartók Julianna
Author: Bartók Julianna

Bartók Julianna az Irodalmi Rádió szerzője. Életem java részét (a gyerekkort leszámítva) műszaki területen töltöttem. Vegyipari szakközépiskolába és vízügyi főiskolára jártam, később az építőiparban és a környezetvédelemben dolgoztam. De… mindig is nagyon érdekelt az irodalom, ami sok-sok éven át permanens olvasásban, kisebb újságok, kiadványok szerkesztésében, az internet megjelenésével pedig intenzív naplózásban nyilvánult meg. A naplózás során születtek szösszenet-szerű írásaim, amelyekről nyugdíjazásom után úgy ítéltem meg, hogy méltók arra hogy beadjam őket egy irodalmi pályázatra. Az írásaim elfogadták. Így született ez a blog… Egy pár információ még: Miskolcon élek, nyugdíjas vagyok, igen aktív turista életet élek és a fő erősségem az iróniám.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

70 − = 65

Húsvét

Húsvét Már korán reggel nagy felfordulás volt a városban. Sokan gyűltek össze, hogy a nagy tanács előtt egy embert elítéltessenek. Attalosz is közelebb ment, hogy

Teljes bejegyzés »

Még enyém a remény

Még enyém a remény   Enyémek még szavaim, s enyém minden betű, Még érzem a régi borok ízét, még érik a hárslevelű. Enyémek még a

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Messze még…

Rózsa Iván: Messze még… Új név ajtódon? De még erőd teljében, Messze még talán… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom Olvadó a szív: Agg szentimentalizmus? Bölcsek nyugalma… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Örök tavasz

Rózsa Iván: Örök tavasz Elszállt ifjúság: Hol van már, tavalyi hó? Már rég elolvadt… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »