Legtöbbször a gyermekkorban
Érezhetted, milyen jó
Test vagy lélek, ha nem gyötör
S körülvesz óvó kuckó
Lehet az egy szoba sarka,
Gyermekkéz berendezi
Ők még értik, felnőtt már nem –
Annyit lát, ez szűk neki.
Építhetted lustán, ágyban
Paplanodból, párnádból
Bújtál belé, s még mélyebben,
Míg „Reggeli!” hang nem szól.
Bújtál és izeg-mozogtál
Élvezze idegszál, mind
Védve vagy és fontosabb nincs!
Kizárva fájdalmat, kínt
Kínt, amelyet gyermekek is
Nem oly ritkán átélnek
Hisz’ az a kor is csak mából
Nézve látszik már szépnek
De a gyermek nem törik meg
Szenvedésektől végleg
Kuckóját nem dönti össze
Tudni: milyen az élet.
Kuckó-érzés néha-néha
Felnőttként is rád talál
Körülölel régmúlt élmény
S percre meghal a halál.
Miért nem jöttél, te hűtlen?!
S ha nem, most miért igen?
Látlak-e még, amíg létem
Végesre tört Végtelen?
Mind ritkább lesz, hogy oltalmat
Gyermek-módra szerezve
Bizakodsz, s nem kétség jár át:
Kuckód talán kelepce?!
Mert a felnőtt megtanulta
Búvóhelyből lesz csapda
Tűz, víz, bármi rátámadhat
S futnál, mindent ott hagyva
De mint a tank, mely sokáig
Megvédhet a tűzharcban
Ha kigyulladt, fogságba ejt
Lángoló acélkatlan.
Ugyanígy, gondolod talán
Kuckód végül elárul –
Én pedig azt mondom neked
Sorsod így le nem zárul
Mert én vallom, megismerve
Kuckót és a kincseit
Előképe örök jónak
Mely befogad minket is.
.
Author: ifjabb Borlói Rudolf
ifjabb Borlói Rudolf az Irodalmi Rádió szerzője 68 éves vagyok. Jócskán benne abban a korban, amikor az embernek át kell tekintenie az életét. Ami elmaradt és fontos, azt be kell pótolnia, ha még lehet. Életem nagy részét a szakmámnak szenteltem. Közgazdász voltam: a legtöbbet a bérrel és a nyugdíjjal foglalkoztam. A hivatali munka mellett sokat publikáltam (de csak szakmai témákban), még egy nyugdíj-tankönyvet is írtam. Mindeközben kisiskolás korom óta verseltem és néha rövidebb prózai művek is születtek. Pár éve elhatároztam, hogy egybegyűjtöm őket. A munka utolsó harmadának kezdetén járok, eddig 1500-hoz közeli oldalnyi írást vittem be a számítógépbe. A monstrumot feldaraboltam „kötetekre”, név szerint: „Lapra szerelt gondolatok”, „Versek”, „Köszöntők”, „Tréfás versek”, „Gyermekversek”, „Dalszövegek” és „Egyéb”. Elsőként az ún. „komoly” verseket akartam rendezett formában előállítani. E munka eredményeként készült el az a gyűjtemény, amelyből néhány újabb verset idén nyáron beküldtem az Irodalmi Rádió „Így születik a vers 2020” pályázatára. Szépirodalmi pályázatra korábban nem jelentkeztem, egyéb kezdeményezéseim sem voltak, szépirodalmi publikációim nincsenek. Bemutatkozásnak ennyi talán elegendő is. Beszéljenek majd a versek, ha tudnak, ha nem, akkor különösen indokolt, hogy magam is csendben maradjak. LECTORI SALUTEM! RENDHAGYÓ BEMUTATKOZÁS (1) Ha a bemutatkozásnál A megszokott formát bontjuk Ki vagyok – rímekbe szedtem De én...
