Kuckó

Legtöbbször a gyermekkorban

Érezhetted, milyen jó

Test vagy lélek, ha nem gyötör

S körülvesz óvó kuckó

 

Lehet az egy szoba sarka,

Gyermekkéz berendezi

Ők még értik, felnőtt már nem –

Annyit lát, ez szűk neki.

 

Építhetted lustán, ágyban

Paplanodból, párnádból

Bújtál belé, s még mélyebben,

Míg „Reggeli!” hang nem szól.

 

Bújtál és izeg-mozogtál

Élvezze idegszál, mind

Védve vagy és fontosabb nincs!

Kizárva fájdalmat, kínt

 

Kínt, amelyet gyermekek is

Nem oly ritkán átélnek

Hisz’ az a kor is csak mából

Nézve látszik már szépnek

 

De a gyermek nem törik meg

Szenvedésektől végleg

Kuckóját nem dönti össze

Tudni: milyen az élet.

 

Kuckó-érzés néha-néha

Felnőttként is rád talál

Körülölel régmúlt élmény

S percre meghal a halál.

 

Miért nem jöttél, te hűtlen?!

S ha nem, most miért igen?

Látlak-e még, amíg létem

Végesre tört Végtelen?

 

Mind ritkább lesz, hogy oltalmat

Gyermek-módra szerezve

Bizakodsz, s nem kétség jár át:

Kuckód talán kelepce?!

 

Mert a felnőtt megtanulta

Búvóhelyből lesz csapda

Tűz, víz, bármi rátámadhat

S futnál, mindent ott hagyva

 

De mint a tank, mely sokáig

Megvédhet a tűzharcban

Ha kigyulladt, fogságba ejt

Lángoló acélkatlan.

 

Ugyanígy, gondolod talán

Kuckód végül elárul –

Én pedig azt mondom neked

Sorsod így le nem zárul

 

Mert én vallom, megismerve

Kuckót és a kincseit

Előképe örök jónak

Mely befogad minket is.

.

ifjabb Borlói Rudolf
Author: ifjabb Borlói Rudolf

ifjabb Borlói Rudolf az Irodalmi Rádió szerzője 68 éves vagyok. Jócskán benne abban a korban, amikor az embernek át kell tekintenie az életét. Ami elmaradt és fontos, azt be kell pótolnia, ha még lehet. Életem nagy részét a szakmámnak szenteltem. Közgazdász voltam: a legtöbbet a bérrel és a nyugdíjjal foglalkoztam. A hivatali munka mellett sokat publikáltam (de csak szakmai témákban), még egy nyugdíj-tankönyvet is írtam. Mindeközben kisiskolás korom óta verseltem és néha rövidebb prózai művek is születtek. Pár éve elhatároztam, hogy egybegyűjtöm őket.  A munka utolsó harmadának kezdetén járok, eddig 1500-hoz közeli oldalnyi írást vittem be a számítógépbe. A monstrumot feldaraboltam „kötetekre”, név szerint: „Lapra szerelt gondolatok”, „Versek”, „Köszöntők”, „Tréfás versek”, „Gyermekversek”, „Dalszövegek” és „Egyéb”. Elsőként az ún. „komoly” verseket akartam rendezett formában előállítani. E munka eredményeként készült el az a gyűjtemény, amelyből néhány újabb verset idén nyáron beküldtem az Irodalmi Rádió „Így születik a vers 2020” pályázatára. Szépirodalmi pályázatra korábban nem jelentkeztem, egyéb kezdeményezéseim sem voltak, szépirodalmi publikációim nincsenek. Bemutatkozásnak ennyi talán elegendő is.  Beszéljenek majd a versek, ha tudnak, ha nem, akkor különösen indokolt, hogy magam is csendben maradjak. LECTORI SALUTEM! RENDHAGYÓ BEMUTATKOZÁS (1) Ha a bemutatkozásnál A megszokott formát bontjuk Ki vagyok – rímekbe szedtem De én...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Jelentkezés rendezvényre

Author: Zsoldos Árpád és Adrienn Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Naplemente

Rózsa Iván: Naplemente (Három haiku) Vöröslő Naptól Megszentül víz és ég is: Szelíd üzenet. Életet hozó, Vörösben pompázó Nap: Pihenj le, urunk! Vörösben izzik Lét

Teljes bejegyzés »

“NÉHA ELGONDOLKODOM”

„NÉHA ELGONDOLKODOM” (Szőllős Judit gondolata ihlette versem.) „Néha elgondolkodom”, Nagyon szokott fájni, Emberek lelkéről lábnyomom, Visszafog-e találni? „Néha elgondolkodom”, Tisztára dörzsölve ablakom, Van-e még kinek

Teljes bejegyzés »

Tedd a kezed kilincsemre!

Tedd a kezed kilincsemre!   Tedd a kezed kilincsemre! Ne csak egyre, az összesre! Járd a házam körbe-körbe, Lábad nyomát hadd őrizze!   Tedd a

Teljes bejegyzés »