Rózsa Iván: Abnormális komilfó
Mi a normális? Hol húzódik a határ normalitás és deviancia között? Van, akinél már az a gondolat is kivágja a biztosítékot, hogy egy férfi egy másik férfi végbelében kalandozik… Biztos túlérzékeny, viszolyog magától a gondolattól. Valamikor ez a magatartás számított normálisnak, és a végbél-portya betegségnek; manapság fordítva. Homofób, tehát beteg az, aki például ettől az aktustól irtózik. Úri körökben most az a divat, hogy védik a homokosok jogait; és ha valaki berzenkedik tőlük, hát kőkorszaki, de legalábbis középkori szakinak minősül.
De mehetünk tovább! Ha szabad a végbélben való turkálás, hát miért ne lenne normális dolog például az állatokkal közösülés? Vagy az ürülék-evés? Amivel nincs is bajom, mint toleráns demokratának, amíg valaki otthon, a négy fal között gyakorolja ezen szokatlan hobbiját. Ám bocsánat, én nem követem őket, hanem undorodom magától a gondolatától is. Lehet, hogy eljön az a kor, hogy ez a szerintem normális viszolygás lesz abnormális betegség? Egy, abnormális identitású hatalmasságok vezette, abnormális világban… És aki undorodik ettől; hát ürülék-fóbiája van?!
De menjünk még tovább! Innen már csak egy lépés a hullagyalázás. Szerintem ez perverzió; de ki tudja, mit hoz a jövő?! Szegény hullának úgyis mindegy, halálával legalább örömet, kéjt okoz valakinek?! Az más kérdés, hogy a megboldogult családja mit érez, ha megtudja, hogy mit követtek el elhunyt szerettük immár holt, így tehetetlen testével. Egy halottnak is vannak személyiségi jogai! Vagy nincsenek? És majdan, megint úri körökben az lesz a komilfó magatartás, hogy pártolják a hullagyalázást?!
Budakalász, 2021. július 3.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
