Edit Szabó : Végre !
Végre, igazán örülök !
Furcsa ez az öröm,hiszen nem kézzel fogható, nem tárgyi és nem családi ! Egyszerűen természeti !
Régen éreztem ilyet, pedig ajtó-ablak tárva, hogy bejöjjön. Már délelőtt éreztem, hogy valami közeleg és megérkezik.
Ebéd után pihentem egy jó órát, amikor kinéztem a lakásból, borult idő fogadott és lehűlt a levegő. Kitártam minden ajtót és ablakot,hogy a lakásomban is cserélődjön a frissesség.
Lassan kezdődött… egy-egy kis villám, majd lassú dörmögés az égzengés körbe-körbe és hullani kezdett az eső ! Örültem, hiszen percek múltán zuhogott, az eresz alatti hordóm gyorsan töltődött a várva-várt esővízzel. Vedreket töltöttem meg és vittem a teraszra a virágokat locsolni. Jó sok esővíz lett hirtelen,de a szomjas föld gyorsan itta magába. Már nagyon-nagyon szomjas volt,repedések tarkították az udvart,a veteményest és gyümölcsöst is egyaránt.
Lassan csendesedett,majd pihent az ég ! De újra kezdte halkabban, ablakomból a szomszédnak hatalmas nyárfa ágai a felcsillanó nap fényében integettek, csöpögtetve az eső szemeket.
Azóta is eseget, de nincs vihar és nincsen jég ! Áldás volt minálunk a vasárnap délután minden ember örömére. Nagyon vártuk és megadatott – Végre !
Újra élednek a virágok,zöldségek, növények. A fák töve is jól lakott egy időre.Mert a kánikula nagyon nagy szomjúságot hozott, a forróság kiszívta az életet adó nedvességet, a vizet, szenvedést okozva. Mert a csapi víz semmit nem pótolhatott.
Most is még csendesen csepereg, köszönöm az örömet, Esőisten !
Bőcs,2021.július 11-én, este.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....
