Miért?

Miért…

Mondd Uram!
miért nem tudunk örülni az életnek?
Eltékozoljuk,
hogy utolérjenek a félelmek
Hajónkat
hagyjuk hánykolódni a temgeren
Terveink
végül nyelje el egy sötét verem
A tudomány
sziklákat tud elmozdítani helyéből
A lelkiismeret
kihalt az ember szelleméből
A hit
a világi hívságok áldozatává válik
A remény
Megcsalatik a gonoszság kedvétől
A szeretet
a gyűlölet erejétől elmállik
Miért
vetkőzik pőrére a boldogság
Miért
kerül kalodába a szabadság
Miért
szabadultak el a természet erői
Miért
nem tudja az ember azt megfékezni
Miért
gyilkolja testét lelkét a testvér
Miért
nem látja , egymás mellett békében megfér
Miért
ássa meg saját maga sírját
Miért
rejti el kincsét, mit magába zárt
Miért
jár haláltáncot az élet virágos oldalán
Miért?
Mert megtagadta teremtőjét
Kinek köszönheti földi létét.
s

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »