Elvittem az érzéseimet a játszótérre.
Mint a megvadult gyerekek szóródtak szét százfelé.
És mind azt akarta, hogy vele játsszak.
Hogy hintáztassam és lökjem még magasabbra,
Hogy megfogják az ég kezdetét,
Hogy elrakhassák a napot a zsebükbe éjszakára.
A másik könyörgött, hogy szedjem le a magasból,
Mert fél, hogy hatalmasat fog zuhanni.
De én hősként elkaptam őt,
De ő csak leérkezvén rohant a másik irányba,
Egy újabb játék tetejére.
A harmadik a homokozóban várva rám
Fűszerezte meg a napom egy édes süteménnyel,
A cukros tortával.
És én százfelé szakadva kergetem magam,
A belőlem leszakadt érzéseket,
A könnyekben fürdő képeket pedig,
Mélyen elrejtett zsebkendőbe fújom.
Itt az idő abbahagyni az érzések érzéktelen játékát.
És te barna szem, a több réteg csokoládé fagylalt alatt,
Ne bámulj rám olyan kacéran,
Mert már nincs idő játszadozni,
Vissza kell mennem a buszhoz,
Mert az nem fog úgy várni rám szeretve,
Mint én az előbb terád.
Author: Nagy Sára Kata
Nagy Sára Kata vagyok, 17 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!
