Az asszony rátérdelt a puffra, – ami puff! – felülről menten beszakadt.
- Megcsinálnád? – tette fel megszeppenve kérdését hites urának, amit pillanatokon belül a „Csináld meg!” parancs követett.
- Igenis! – válaszolta az ember, miközben elcsigázottan vakargatta feje búbját.
Tudta, hogy hiába is ellenkezne, nincs más választása, mert amit a neje kigondol, az nagyon és visszavonhatatlanul ki van gondolva.
- Vasárnap elmegyünk apósomékhoz, ott van hely és szerszámokat is találok hozzá – határozta el a férfi.
- Jó. Akkor máris vidd le és tedd be a puffot a kocsi csomagtartójába, hogy itthon ne felejtsd!
- Úgy lesz! Máris viszem!
A ház ura felemelte a kilyukasztott ülőalkalmatosságot, s lassú léptekkel indult le a harmadik emeletről, vigyázva, hogy meg ne botlódjon valamelyik lépcsőfokban. Kár lenne a puffért, ha még össze is törne.
Elérkezett a várva várt vasárnap. A család összeszedelőzködött, s útnak eredt a szomszéd település felé. Már várták őket.
Az ezermester, illedelmes köszönését követően egyenesen a műhelynek kinevezett pecuba vonult. Nem tehetett mást. Kezében a puff, zsebében a hozzávaló rögzítő díszgomb, fejében a mérhetetlen gond. Anyagot, s szerszámot keresgélt. Benézett minden zugba, hátha talál még valami hasznavehetőt, aminek feldolgozásával a cseppet sem házsártos asszonykájának a kedvében járhat.
Nagy nekilendüléssel kezdte el a munkát. Méregetett, nézegetett, gondolkodott.
Már majdnem rátalált a mindent megszépítő megoldásra, amikor megérkezett a sógora.
- De jó, hogy itt talállak! Segítenél nekem? – kérdezte, s mivel tudta, hogy ígéretes szakemberrel áll szemben, máris rábízott egy sürgősségi ellátást igénylő munkát.
Az idő haladt. A sógor kérésének teljesítése került előtérbe, hogy az ember nyugodtan végezhesse utána a saját dolgát.
Megcsörrent a telefon.
- Otthon lesztek ma? Délután egy körül meglátogatunk benneteket a családommal! – hívta fel egy barátja.
- Igen, otthon leszünk! – válaszolta a férfi, majd izgatottan tekintett telefonja időmutatójára.
- Hú, nagyon kell igyekeznem! Még be is kell vásárolni, hogy legyen mivel megkínálni a vendégeket!
Gyors iramban megcsinálta amit a sógora kért, aztán saját munkáját kezdte el folytatni.
Közeledett az ebédidő. Elsőként a mostohaanyós lépett be hozzá.
- Gyere ebédelni!
Jött az após:
- Sokáig tart még?
Őt az asszony és a gyerek követte:
- Na, hogy állsz? Haladsz vele?
Végül a sógor:
- Az enyémmel kész vagy?
Szegény ember azt sem tudta, mit mondjon, csak forgatta a fejét az öt szempár, azaz a tíz darab szem irányába.
- Kiesett a zsebemből a gomb és nem találom sehol! Anélkül nem tudom befejezni a puff javítását!
- Hát hogy eshetett ki? Na, keresd! Igyekezz! Nincs a forgács között? Nincs a sarokban? Nincs itt, nincs ott? – hangzottak az egymás szavába vágó idegesítő kérdések.
- Na, már nincs időnk, gyere ebédelni, a puffnak ezek szerint annyi! De nem baj, majd veszünk újat! Ne szomorkodj! – szólalt meg a feleség, miközben fogai között halkan kiszalajtott egy keresetlen „nahát” szót.
Az asztal már meg volt terítve. Gyorsan behabzsolták az ételt, s kapkodva ültek autóba. Otthon éppen csak kirakták a kutyafuttában bevásárolt kínálni valót, máris megszólalt a csengő. A feleség nyitott ajtót. A férj a konyhában serénykedett. Jól elbeszélgettek a vendégekkel, a gyerekek is jót játszottak, de a családfő gondolataiban akarata ellenére is ott motoszkált a meg nem talált gomb.
Eltelt két hét.
- Holnap megyünk apáékhoz! – határozta el a menyecske.
- Ahogy akarod! – fogadta el a ház ura.
Az ember belépett a pecuba. A forgács között első pillantásra meglátta a múltkor eltűnt gombot.
- Édesem! Megvan a gomb! – szaladt be örömmel a házba.
- De jó! De jó! – örvendezett az asszony. Akkor majd csinálhatsz hozzá egy új puffot! Ugye csinálsz? Légyszí’!
Még most!
Author: Szabó Veronika
Szabó Veronika az Irodalmi Rádió szerzője. Nyírteleken születtem, jelenleg Nyíregyházán élek. Korai irodalmi érdeklődésemre nagy hatást gyakoroltak a szüleimtől, a nagymamámtól és az első tanítómtól hallott mesék, valamint a Petőfi Rádió régi irodalmi műsorai. Az első verseimet 12 éves koromban írtam, azok sajnos már nincsenek meg. Hosszú ideig szabadidő hiányában nem nagyon foglalkoztam írással. Csak néha vetettem papírra gondolataimat prózák formájában, de azokat a fiókom mélyén őriztem. 2017-ben készítettem el mindkét szülőm ágán Családkönyv címmel őseim, rokonaim fotókkal, dokumentumokkal illusztrált történetét, eddig ez volt a legnagyobb munkám. Írásaim folyóiratokban, online felületeken, helyi -és megyei lapokban, illetve antológiákban is olvashatók. 2021-ben jelent meg A gyógyír című novellás kötetem, 2023 decemberében a Ha kimentesz a békaságból című gyermekverses kötetem. Jelenleg egy életrajzi könyvön dolgozom, s továbbra is írok novellákat, meséket,verseket. Irodalmi pályázatokon több alkalommal értem el helyezést: „Tavaszi szél” Irodalmi pályázat 1. díj (Irodalmi Rádió) „Rügybölcső” Irodalmi pályázat 2. helyezett (Irodalmi Rádió) „Az év pedagógus írója 2019” 1. helyezett (Irodalmi Rádió) Blogszerzők műsora 3. helyezett (Irodalmi Rádió) „Az év legjobb szerzője” 3. helyezett (Irodalmi Rádió) Élettörténetek „Meséld el nekem…” 2015 és 2016 (Nyíregyháza város) 2.és 3. helyezett Karácsonyi Irodalmi pályázat (Országos Mécs László Irodalmi Társaság) 3. helyezett „Az én változókorom” –...