Váratlan merengő, édes csíkos ház a tetőn,
Orom vihar dúlta szegletén.
Szédült remény, csalóka mély.
Mondd, hova seperte szerelmem a gyönyörű fergeteg?
Menekülő árnyszegett zuhanás, tépett álomrózsaszín utazás.
Hiába csendült szörnyként visongó alkalom.
Menedékért könyörgő oltalom,
Vágott virágként sárga homok lesz otthonom.
Messze múló kristálykép, emlékbe égett szenvedély.
Foltos öntudat.. lám éltem, majd jött Valhalla.
Mámor, dühös és igaz. Miért én, miért te?
Gondolat őrjítő tudata szétfeszít, vándor útnak áll, égre legyint.
Engedem porrá zúzni magamat, vigyen bánatos lélekvágta fuvallat.
Tükör mögül, névtelen kezem emelem,
Belső könnyek nyoma.
Szép íriszed átnéz röppenő lelkemen.
Apró csörtém oda.
2022.10.23
Horváth Attila
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten élek, 55 éves leszek nemsokára. Szeretem, hogyaz érzelmeim képekké váljanak, majd szavak formájában megjelenjenek. Mindig éreztem, hiányzik valami, ennél színesebb a világ. Befelé éltem, A versekkel elkezdtem megnyílni, kifelé élni. Köszönöm.
