Dobozolás

Ajtót kinyit, bal lábbal kitámaszt, babakocsit betol.
Tizenhat hónapos kislányom – hála Istennek – már az idevezető úton elaludt. Vagyis pontosabban már otthon, a pelenkázón. Egy nem éppen altatódalra hogy lehet elaludni?! Nem tudom. Mindegy is. Lényeg, hogy alszik. Közben egy óvónéni ír, hogy jönne a kiürült, de gondosan elmosogatott és megőrzött bébiételes üvegekért. Két nagy nejlonzacskónyi van. Ő újrahasznosítja az óvodásokkal, mindenféle kézműveskedés keretében. Bevallom, örülök neki. Egy tizenötödik kerületi csoportban véletlenül találtunk egymásra. Végül a közeli buszmegállóban találkozunk, a Fő téren. Útba esik, mennünk kell úgyis postára. Apa már megint megbízott minket két üzleti csomag feladásával. A gyereknek kell a levegő, még ha hideg is van, január közepe, nekem a mozgás. Amikor naphosszat az irodában ültem, nem mozogtam ennyit, az biztos, mióta anya vagyok.Szóval, ajtót kinyit, bal lábbal kitámaszt, babakocsit betol. Van, hogy segítenek előzékeny emberek, de nem mindig. Most az utóbbi.

Viszonylag sokan vannak, előttünk pontosan öten a csomagfeladásos résznél. Lenne egy üres szék, de egy néni kettőt foglal: egyiken ül, másikon egy ajándéktáskát tart. Megfordul a fejemben, hogy szólok neki, de végül nem teszem. Mikor a másik oldaláról feláll valaki, átteszi oda a táskát, és kérdezi tőlem:

Leül?

Köszönöm, igen! – felelem, és lehuppanok.

A néni csak hátulról látja a babakocsit, de beszélgetést próbál kezdeményezni velem:

Kap levegőt az a baba?

Hát már miért ne kapna?! – de nem mondom, csak gondolom. Ugyanakkor, hogy ő is megnyugodjon, leveszem a takarót meg hátrébb húzom a kupola kialakítású felső részét a kocsinak.

Mondom:

Igen.

Nyugtázza.

Ő van előttem, szólítják.

Jó napot kívánok! Erre a címre szeretnék egy csomagot feladni! – ad egy cetlit a postásnőnek. És folytatja:

De nincs dobozom, tudnak adni? Ezeket szeretném beletenni – mutatja.

Hoznak neki egy dobozt.

De ez kétszer akkora, mint amit bele szeretnék tenni! – elégedetlenkedik.

Hoznak egy kisebbet.

Ebbe meg nem fér bele! Látja?! Most mit csináljak?!

Postásnő még nyugodtan feleli:

Ezért hoztam a nagyobbat.

De a néninek újabb aggodalma támad:

Na de abban meg rázkódni fog! Vagy így rakom, és akkor lehet, a kisebbikbe is belefér.

Nem fér bele.

Most mit csináljak? Nem vagyok én ehhez elég okos! Ön mit csinálna a helyemben? Mondja meg!

A postásnő kicsit idegesebben már:

Menjen el a közértbe, és kérjen egy dobozt!

Szerintem ezt meg se hallotta.

Vagy adok magának egy ilyen lapra hajtogatott dobozt háromszáztíz forintért, és ott az asztalnál – mutatja – összeállítja. Nagyon sokan várnak! Cellux van magánál?

Sajnálom, nem hallom, mit mond!

Cellux van magánál?

Micsoda?

Cellux!

Cellux?! Én Amerikából jöttem, nem beszélek magyarul!

A postásnő már még idegesebben:

RAGASZTÓ!

Igen, azt hoztam. Akkor mennyi lesz? Háromszázhúsz?

Háromszáztíz!

Itt van, háromszázhúsz, ha jól értettem.

A postásnő nyújtja a lapra hajtogatott dobozt a néninek.

Akkor itt az asztalnál állítsa össze!

Rendben, köszönöm!

A mi sorszámunk villog a kijelzőn. Mi következünk. Tizenhármas pult.

Jó napot kívánok! Két csomagot szeretnék feladni!

A postás hamar lezavar minket, teljesen meglepődik, hogy előre elkészített papírokkal megyünk, férjemnek hála; gyorsan végzünk.

Valahol picit sajnálom az előttünk lévő nénit és a postásnőt is, valahol picit mosolygok rajtuk. Közben áldom az eget, hogy a gyerek még mindig alszik, nem nyűgösködik, nem ordít, nem akar kijönni a kocsiból – volt már mindre példa a postán, és jelenleg nincs határidős irodai munkám, mert már megőrültem volna, az is biztos…, nem sietünk jelenleg sehova, mert csak hétfőn viszem a bárányhimlő elleni oltás második adagjára a gyermeket is Király doktorhoz.

A néni kipakolja az asztalra a dobozba valót, vágja a celluxot, hajtogatja a kartont. Láthatón élvezi is. Azt is, hogy az újonnan érkezők nézik, hogy mit csinál. Erről az egész dobozolásról eszembe jut Örkény István Tóték című műve, és a film, amit készítettek belőle, az „Isten hozta, őrnagy úr!”

Mosolygok magamban.

Kicsapom az ajtót, kitolom a babakocsit.

Hála Istennek, még mindig alszik.

 

(Megjelent a kiskegyed.hu oldalon 2022-ben.)

Budavári-Bókkon Andrea
Author: Budavári-Bókkon Andrea

Budavári-Bókkon Andrea vagyok, de sokan csak “Bókkon Andi”-ként ismernek. 🙂 Az Irodalmi Rádió által kiadott antológiák közül a Rókaerdő c. kötetbe került be először az írásom, majd a karácsonyi pályázat próza kategóriáját sikerült megnyernem 2022-ben egy régi történettel. A novellám a Meleg szívek c. antológiában olvasható. Ezen kívül még a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által kiadott 2022-es Életmesék, illetve az Illír Kolostor szerkesztésében megjelent Megérzés című antológiában olvashatóak az írásaim, melyek egytől egyig rólam, a saját megélt érzéseimről szólnak. 2023-ban pedig az Irodalmi Rádió Bálint-napi versenyén próza kategóriában különdíjat kaptam. Erre a versenyre küldött írásom a Szerelmemnek Bálint-napra 2023. c. antológiában olvasható. 2023-ban megjelent írásom még az Illír Kolostor által szerkesztett Véletlen c. antológiában, az Irodalmi Rádió 94. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Múzsa, magam ma neked megadom c. könyvében, bekerült egy írásom a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által, 2023. június végén kiadandott Kárpát-medencei Életmesék 2023. c. antológiába, továbbá az Irodalmi Rádió által kiadott „Cirkusz a moziban – Novellák 2023” antológiába, továbbá II. helyezést értem el az Országos Mécs László Irodalmi Társaság által kiírt Erdélyi Csillagok pályázaton. Nekem az írás egy terápia is egyben. Picit rólam: Eredetileg sümegi vagyok, de 16 éve Budapesten élek. 8 évesen, karácsonykor kezdtem el naplót írni. Húgomat rábeszéltem, hogy...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A körhinta

A körhinta   Hangos zene szól a vurstliból, melynek mai napig megbecsült dísze a Schäftner-féle körhinta. Zárt épületében forog-forog a hinta, melyen különböző játékokra lehet

Teljes bejegyzés »

A múló idő

Ó, mily szívtelen, kegyetlen az idő.   Nem hallgat senkire,  nem hallgat meg semmit sem.  Csak halad makacsul mindig előre.    A napok, hónapok és az évek  csak egyre múlnak  s ugyan jönnek újak,  anélkül azonban, hogy bármi   lényegi is változna.   

Teljes bejegyzés »

Május az

Május izzó lángja édes-bús varázs, ifjú szívben lüktető izgalom. Kíváncsian figyel egy kedves darázs, közben szálldos az illatos szirom. Fehérbe öltözött az almafa, mint esküvő

Teljes bejegyzés »

Levél a sárban

Levél a sárban   Öreg fa áll házunk előtt, Megélt vagy száz telet, Minden évben növeszt, Milliónyi levelet. A tegnapi eső néhányat levert, De maradt

Teljes bejegyzés »

Tenyérnyi otthon

Tenyérnyi otthon Isten apró, néma vándora, Szelíd tenyér lett ma otthona. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és

Teljes bejegyzés »
Versek
Berecz Klaudia

Amikor a színek eltűntek

Rólad egészen mást hittem Azt hittem a gyógyulást hozod Erre csak mégjobban tönkretettél S ismét könnyeim közt van az otthonom.   Azt hittem arra tanítasz

Teljes bejegyzés »