Még forrtak a falak, dolgozott a lét,
míg itt előttem testet öltött a légy.
Szobám vén vándora köszönt: Csak rám figyelj!
Fülledt őszi kérés; sajnos még szokni kell.
Mert e köszöntés idegesít… Hangos!
Zümmög, szárnyával szemtelenül csapdos.
Na, most véged! De állj! Elernyed a kezem.
Biztos, hogy jogosan, bölcsen ítélkezem?
Ember vagy, aki mindig olyan kényes,
örömödben elveszel, amíg kéjes
szemmel és nevetve nézed el más baját!
Ember vagy, együgyű és nevetséges.
Még a végtelen űr is éppoly véges
és sekélyes benned, mint napjaid száma.
Ember vagy, aki önmagától fényes,
és ki magáért teremteni képes.
De még annak sem vagy ura, amit ismersz!
Ember vagy, szemed tompa, nyelved éles.
Mégis önző ítéleted érvényes
minden lény felett; az Úr engedi neked.
Ember vagy, kiben a gondolat véges,
minden mérce, melyet alkotsz, önkényes.
A hibáidtól vagy ilyen „tökéletes”!
Ekkor karomra szállt egy szúnyog; éhes,
saját gondolatra is alig képes,
de szomját belőlem kívánta oltani.
Ám kínjában a test önző vért osztani.
Ösztön, ha éled, elszántja a rögöt,
én pedig agyoncsaptam a kis dögöt.
Ennyit ér halála a bölcselkedésnek,
az elvek hulláin a legyek jól élnek.
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...
