Beszélgetés a gesztenyefákkal

 Beszélgetés a gesztenyefákkal

 

Éjfél elmúlt, körülvesz a csend.

Fehér ruhámon pihen a fény.

A kórházban dolgozik a rend,

s szellő legyint arcon könnyedén.

 

Nővér matat valami fölött,

műtét után ébred a beteg,

s ki busz elé lépett hét előtt

már tudata határán lebeg.

 

Az éji levegő langyos, lágy,

fölém borul, nyugtat, betakar.

Pihentet, mint gyógyulót az ágy

egy hetvenkét éves, nagy juhar.

 

A kápolnánál tücsök cirpel.

A gesztenyefák, mint a szobrok

állnak ott mozdulatlan kéjjel:

vallatnak, vajon mit gondolok.

 

Tudom-e vajon, miért jöttem,

mért csináltam orvost magamból,

mért a vita én és én köztem:

mi a baj s hol a kiút abból?

 

Ti fák, ti boldog szerelmesek,

földnek és égnek gyermekei,

a Napot s Holdat kérdezzétek,

meddig akarnak még fönt lenni!

 

Ha létük kérdéseket támaszt,

s ismerik a jövőt, a semmit,

s majd ha megsúgták nektek a választ,

várhattok tőlem is valamit.

Gergely István
Author: Gergely István

Debrecenben születtem 1965-ben. A város elit iskoláiban pallérozódtam, de nem pallér, hanem orvos lettem 1990-ben. Bár lehettem volna oktató, maradhattam volna a Debreceni Orvostudományi Egyetem pályakezdője, az élet langyos hullámai egy vélt(?) volt szerelem szele szárnyán Sopronban vetettek partra. A szomorú, vizes síkon töltött idő után, a semmi ága előtt reteszelt kapum megnyitotta Ő. Apa lettem s fordult a világ, megszülettek az első versek, felindulásból, az ömlő szavak őszinteségével, egyenetlenségével. Első gyermekem születés óta írok. Eleinte ösztönből, utóbb már megfontoltan. Világossá vált, hogy a verselés képessége nem öröktől fogva van és nem végtelen, hanem ha már a sors világra segítette, ugyanúgy kell gondozni, nevelni, fejleszteni, mint valóságos gyermekeinket. És ugyanúgy, ahogy a gyermekek nevelése is megváltoztat, csiszol, jobbá tesz, jobbá tesznek a versek is. Weboldalam: https://www.gergelyistvanversei.hu/

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

62 − 59 =

Súlytalanság

Zuhanok hangtalan,  Belső zajom halványodik, S magam Rajzolom tenyerem vonalait:  Szeretek.    Arcom kivirágzik,  Szívem keringőt jár,  S játszik Bennem, velem a fény Itt nincs

Teljes bejegyzés »

Őszi íz

  Beleharapok az Almáspitébe; Benne van az ősz Magasztos igéje. A meleg zsibbadás, Álmodozás ébren Lüktetés, csillogás Hideg verítékben. Sok édes – hulló szó; Termés-zuhatag

Teljes bejegyzés »

Skizo

  Van egy részem – vagy egészem? Zavaromban nem tudom Mely fekete, és szúrós Mint vizekben a sulyom. S nem lehet engemet Szabadítani tőle Mert

Teljes bejegyzés »

Pantomim

Lépéseim árván konganak: Egy. Kettő. Sakktábla – arcodat rózsaszirmokkal rejtem el, Meddő csended átlényegül – hagyom. A csillagokat válaszul Fonott hajamba tűzöd: három. Érintésedben elidőzök,

Teljes bejegyzés »

Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá? Mert van ilyen, én se

Teljes bejegyzés »

Ha a boldogság…

Ha a boldogság kismadár volna,bizonyára kalitkába zárnák.Mivel illékony érzés csupán,helyette megzabolázzák.Jaj, szegény boldogság,vajon mit vétettél mond?Rossz híredet keltik ott,ahol nincs egyetlen mosoly?Ne hagyd, hogy azt

Teljes bejegyzés »