Paksi Kiss Zsófia szavai:
Remény, Örs,
leukémia, erő,
kitartás, barátok,
hazugság, hullócsillag,
szerelem, elengedés.
Volt egyszer hol nem volt,
Mikor az Örsön még
Nem járt metró,
Volt egy fiú, kinek neve Ákos.
Nos, ez az Ákos,
Képzeljétek volt annyira mákos,
Hogy beleszeretett egy lányba,
Akinek a vére rákos.
A betegsége neve leukémia,
A lányé pedig Eugénia.
Az orvosok lemondtak már róla.
Hogy túléli szerintük nincs rá esély,
A lánynak hamarosan üt az óra,
De a szívében ott ég még a remény.
Ákos szerint a lány
Van annyira vagány,
Hogy túlélje.
Van benne elég erő és kitartás,
Pedig körülötte vannak hazug emberek.
Eugénia szerint rossz dolog a hazugság,
Neki ‘kamu barátok’ nem kellenek.
Ákos szerint is szenvedett
A lány már bőven eleget,
Ezért lehet számára egy új esély
Ő, a régen várt szerelem.
Kérdés, kell-e a lánynak a legény.
Míg él, ragyog, mint egy csillag
S hátramaradt idejét szebbé teszi,
Hogy végre valaki olyan szereti,
Ki nem bírja látni őt szenvedni,
Őszintén szabad mosolyognia
S csillagként így nem kell lehullnia.
Nincs normális rím arra a szóra,
Hogy hullócsillag.
Kevés dolog jöhet szóba,
Mert alig illik ide valami verstanilag.
Ez a vers lett, amilyen lett,
Az utolsó szót elengedtem,
Most egy raggal beletettem.
2024. 01. 01. – B. R. M.
Author: Busa Regina Mária
Busa Regina Mária vagyok, költő, rímfaragó. Egy majdnem végzetes tragédiába torkollott baleset túlélője, akit gyökeresen átértékelt az élet. Azóta a világ dolgai mélyebben megérintenek, úgy mint az élet, a halál vagy a szerelem. Sokféle érzés kavarog bennem, amit szabadon próbálok kifejezni verseimben.
