Szüssz

Először azt hittem, hogy tüsszentett a kislány, amikor elmesélte.
– Egészségedre! – mondtam.
– Köszönöm, már jól vagyok. – jelezte a lány és folytatta történetét.
– Amikor még kislány voltam – mondta mosolyogva, – gyakran húztuk egymást az egyik fiúval az osztályból. Hol ő volt az ügyesebb, hol én egymás froclizásában.
Pedig amúgy egészen helyes srác volt, csak nekem nem tetszett valamiért. Természetesen én sem neki.
Egyszer az egész osztállyal uszodába mentünk. A fiú is jött és én beszóltam neki valamilyen tréfásnak szánt mondatot, majd nem figyeltem rá tovább. Inkább azt vettem észre, hogy milyen sokan néznek rám. Érthető! Csinos, mosolygós, zöldszemű kislány voltam. Különben máig csinos, mosolygós, zöldszemű kislány vagyok. 🙂 – jegyezte meg nevetve és tovább mondta történetét.
A medence széle egy egészen picit lejtett és pereme pontosan a víz szintjével azonos magasságban volt. Úgy két méterre állhattam onnan, amikor a fiú bosszúja utolért.
Két kézzel jó erősen meglökött és én könnyedén átrepültem a belépő felett, majd nőiesen, terpeszben érkeztem a medence csempézett peremére, pont arra az érzékeny részre csapódva, amiért a fiúk később úgy epekedtek.
Kemény volt a csempe pereme és nagyon fájt az ütés, de nem akartam mindezt a féfivilág tudomására hozni. Így, amikor az úszómester megkérdezte, hogy vagyok, csak annyit mondtam:
– Beütöttem a combom.
Csak az öltöző felé menet, a zuhanyzóban vettem észre, hogy vérzek.
Ez volt az első vérzésem tulajdonképpen. Otthon a nővérem – aki persze idősebb volt nálam, – irigykedve faggatott, hogy mi történt és szomorkásan megjegyezte:
– Ez nem igazság! Én vagyok az idősebb!
Anyukámnak elmeséltem az egész históriát a medencéről, a fiúról, meg az esésről és ő a nagyival kitárgyalta a történteket, aki rögtön megállapította:
– Már nem szüssz a gyerek! Persze én ezt nem értettem, de a szó sokáig elkísért.
Esténként is gyakran szóba kerültem, és amikor sétáltunk, vagy épp az iskoláról beszélgettünk.

Szüssz! Csak úgy sziszegve csusszant ki az a pár betű, mint egy szókígyó.
Eseménnyé lettem a családi élet és a nagyis jótanácsok színpadán.
Teltek, múltak az évek és én szép lassan rájöttem, mi az a szüssz és hogy többé már semmi bajom nem lesz vele. Bár az a kemény medenceszél a medencémben néha még eszembe jut.

Bujdosó Miklós Gábor
Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Kis gyermekkorom óta olvasok és mesélek. Prózák, versek születtek kacskaringós életutam segítségével. Gyűjtöttem régi emlékeket idős emberektől és friss történeteket kaptam apró gyermekektől. Szállodákban dolgoztam és voltam kertész, fotográfus, evezős edző, így találkozásaimat papírra vetve igaz és kitalált emlékekkel próbálom meglepni az érdeklődőket. A szürreális, fordított mesék is a kedvenceimmé váltak a gyerekek rámhatásaként. Gabriella párom és Bálint fiam folyamatosan támogatnak, segítenek az utamon. Önálló mesekönyvem és egy kis verses kötetem született már, valamint antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Továbbra is érdekel, hogy miként érzi magát az Ecset, a Kisegér, az Ember, ha belép a történeteimbe. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

74 − = 64

ars politica

Végre vége a kampánynak. Leszavazott mindenki meggyőződése szerint, vagy farhát csomag mennyiségének megfelelően. Volt, aki kézpénzt is elfogadott. (Nem, nem írtam el. A kezébe kapta

Teljes bejegyzés »

Mezei haiucsokor

Keresd a képet Berki hadakban tisztul Érik a dallam   Hersen a pázsit Réti világnak hódol Lakója halkan   Éteri légben Kanyarog jámbor felleg Levegőárban

Teljes bejegyzés »

Mozsasarcos galambharcos

[Duplázott haiku]   Galambkavalkád Remél falatkát Őrült morzsareménnyel Harcol a placcon hévvel Gyilkos eréllyel Galambepével Author: M. Tóth Sándor 1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt

Teljes bejegyzés »

Az univerzum döccenése

Simogató zene, bódító színek, illatok fürdették azokat, akik már átlibegtek Péter rafinált ajtaján. A kaput csupán résnyire nyitotta, mert az érkezők akár a kulcslyukon is

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Hársfák

Hársak árnyas alagútján haza indultam. Néztem, ahogy az ágak között a napfény megcsillan.   Hársak édes illata a valóságból kirántott. Új köntösbe öltöztette az aszfalt

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

pesszimizmus

Andreának (alias Hárpi, „a Párja”) boldog voltam, vagyok, leszek gondoltam, míg veled voltam,   de mióta elhagytál és elhagytalak, kezemen nem érzem illatodat,   azóta

Teljes bejegyzés »