Esténként néha már fúj a hűvös szél,
Elsárgult faleveleket kavar szerteszét.
Még ősz van, de nemsokára itt a tél,
Bekuckózós, összebújós estéket ígér.
Ha esténként munkába indulok,
Ablakokból kiszűrődő fényeket látok.
Ilyenkor mindig kicsit elszomorodok,
Én is a békés otthon kényelmére vágyok.
Lassan eljő a szeretet ünnepe,
De én mégse igazán várom epekedve.
Hiszen már mind csak szép emlék,
Azok boldogsággal töltött vidám esték.
De él még bennem a végtelen remény,
Hogy azzal tölthetem a karácsony estém,
Kinek mosolya mindig elvarázsol engem,
Kire mindennél jobban vágyik a szívem.
Author: Skiba Károly
Bár mindig is szerettem olvasni és érdekelt az irodalom, soha nem gondoltam rá komolyabban hogy magam is írjak. Mígnem valaki olyan hatással volt rám, hogy úgy éreztem, a gondolataimat verses formában tudom a legjobban kifejezni. Hálás vagyok az Irodalmi Rádiónak, amiért megjelenhetnek az alkotásaim, köszönöm, hogy része lehetek az alkotóközösségnek.
