Téli vers

Esténként néha már fúj a hűvös szél,

Elsárgult faleveleket kavar szerteszét.

Még ősz van, de nemsokára itt a tél,

Bekuckózós, összebújós estéket ígér.

 

Ha esténként munkába indulok,

Ablakokból kiszűrődő fényeket látok.

Ilyenkor mindig kicsit elszomorodok,

Én is a békés otthon kényelmére vágyok.

 

Lassan eljő a szeretet ünnepe,

De én mégse igazán várom epekedve.

Hiszen már mind csak szép emlék,

Azok boldogsággal töltött vidám esték.

 

De él még bennem a végtelen remény,

Hogy azzal tölthetem a karácsony estém,

Kinek mosolya mindig elvarázsol engem,

Kire mindennél jobban vágyik a szívem.

Skiba Károly
Author: Skiba Károly

Bár mindig is szerettem olvasni és érdekelt az irodalom, soha nem gondoltam rá komolyabban hogy magam is írjak. Mígnem valaki olyan hatással volt rám, hogy úgy éreztem, a gondolataimat verses formában tudom a legjobban kifejezni. Hálás vagyok az Irodalmi Rádiónak, amiért megjelenhetnek az alkotásaim, köszönöm, hogy része lehetek az alkotóközösségnek.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árvák

                                                                Árvák   A városnak ezen a részén mindig sokan járnak. Itt a buszmegálló, csillogó-villogó áruház, helyijárat-megálló; bank, iskola, pláza, szerkesztőség, ügyészség, illatozó látványpékség, börtön.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »