Félve léptem közelebb az ágyhoz,
Bár a szem…mintha ismerős volna-
Zavartan-tétovázva csak álltam ott
Mígnem megtörten ágyadra rogytam.
Törékeny test. Gyenge-esendő,
-Hogy nem nyílik a szám a szóra…
Pislogok bénán, tehetetlenül-
Szememet nem bírom levenni rólad.
Tegyek úgy, mintha nem látnék semmit ?
Kaparjak össze búcsú-szókat ?
Nem bírlak most még elengedni !
Szívem fáj… és csak simogatlak …
Mint kicsi gyermek – tehetetlen
Támasz nélkül el volnál veszve…
“Jól nézel ki “…sóhajtod felettem.
“Te is” – mond’nám, ha lehetne…
De kezed hideg. Szemed -múltba téved.
Csont-bőr tested már enni se képes.
Ölelnélek hosszan-maradj még velem
Hiába. Nem elég, hogy szeretlek.
Ülök csak.Tested-lelked nem melegíthetem fel
Megpuszillak…de… nem menthetlek meg.
Nem! -Mégsem tudok lemondani rólad !
Kirohanok, – a könnyek nem hazudnak.
Aztán valahogy ott bent vagyok mégis
Magam pátyolgatni hitványság volna itt..
És csak nézlek mohón, és simogatlak újra
Szeretsz Te is. Tudom… Szemed elárulja.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.
