Nyári eső

Könnysátorba borul a ma reggel 

Néma csendben halk koppanás hallik… 

Fülelem a rút, zimankós csöndben, 

Ahogy az esőcsepp alább hullik. 

 

Felhő ereszti ki bús könnyeit. 

Bágyadt, mozdulatlan az ernyedt táj. 

Az elázott fűszál nyújtózkodik. 

S madarak bújnak az eresz alá. 

 

Hálás az esőért a vetemény. 

Mindegyik növekszik egy-két centit. 

A víz lassan már a bokáig ér. 

És várjuk, hogy napsugár bújjon ki. 

 

Múltat sirat a bűnbánó lét, 

Sárba süppedő szomorú jelen. 

Emlékeit szabadon ereszté… 

És felhők viszik szét, hogy feledjen. 

 

Az önsajnálat már hiába volna. 

-Folyó duzzad, áradnak patakok- 

Minden megélt, átérzett dologgal 

A gyökérzetünk mélyebbre hatol. 

 

 

Behozzuk a lemaradt holnapot! 

S a feledésben új reményt kapunk. 

Könnycsepp áztasson mindent, mi fájó! 

Osszon a bűnbánat most új lapot! 

 

A felhődunna alól sír minden. 

Ág konyul megadón, bús levelek 

De olyan jó, hogy több titkunk nincsen! 

Bűnbánatra szólított a természet. 

 

Lepereg a tájról minden bűne… 

Nyálkás-nedves atmoszféra felett. 

Kalauza tisztult jelenünknek 

A természet …eképpen lehetett. 

 

Cseppek koppannak még itt-ott lomhán 

Amíg felszárad a könny a tájról. 

Tisztul lelkünk közben, s felszáll 

Esőhordta könnyű harmatszárnyon. 

 

 

Feltámadt szélben leomló eső 

Árasztott el – lemosva vétkünket… 

Tombol, amíg majd minden helyrejön 

S új napok virradnak a régikre. 

Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Hova jutottunk

Hova jutottunk Óriásit változott az idő A világosság az emberben belső sötétséggé változott Így a világról alkotott képe sűrű ködbe burkolózott A férfi már nem

Teljes bejegyzés »

Ülj le mellém csend

Ülj le mellém csend   Ülj le mellém csend, Foglalj nyugodtan helyet; Megkínálhatlak valamivel, Vagy meséljek neked? Minden jóval kínálnálak, De máshová nyílottak az égnek

Teljes bejegyzés »

Lehetőségek

Lehetőségek Szabadság A légy szabadon kering a szobában míg egy légyfogó útját nem állja Az éhség és kíváncsiság rabigájába esik így az örök rabság áldozatává

Teljes bejegyzés »

Egy-idő

  EGY-IDŐ   Születek elmúlok, elmúlok születek. Minden perc idő, idő minden perc. Minden egy, egy minden. Minden. Egy. Idő. Perc. Minden perc: egy-idő. Elmúlok.

Teljes bejegyzés »
Prózák
Bencze Margit

Bíborszínű égbolt

A kép elkészült. Marina fáradtan tette le az ecsetet. A festményen nyoma sem volt aranynak és ezüstnek, csak bíbornak és vörösnek, mint akkor, hat évvel

Teljes bejegyzés »