Vándorútra keltek a fák
(P. Sz. Sz-nak)
Vándorútra keltek a fák,
És hogy legyenek szép hajók,
Deszkákká fűrészelték a testük.
Bontottak száz vitorlát a deszka hajók,
És sok tengert bejártak- bár sajgott
A fűrész nyoma- boldogok voltak.
„Boldogok vagyunk mi is – hazudták a hajóknak az erdők-
Hogy a hullámok hátán ügyesen lovagoltok,
Ringtok messze, szép vízen kecsesen.
Itthon csak átkoztuk együtt a vihart, a férget…
És a bömbölő áradást. De halljuk „Ott”,
Rend és tisztaság van, munkás csend övez bennetek.”
– Rakják a szép hajót sokféle áruval.
A dagadó vitorlák jó szélről álmodnak:
„Itt szabad szaladni, és nem kell állnunk az otthoni sárban.”…
…„ Mi maradunk mégis, és nem megyünk utánad,
Bár –valóban- százféle féreg rág alul és fölül,
De deszkaként mégsem korhadunk. Tavasszal virágozunk.
Bomló széllel mi nem lovaglunk, de szellővé szelídítjük azt.
Nem fűrészport szórunk a szélbe, hanem csak virágport.
És közös gyökereinkből, még sarjakat is hajtunk szüntelen…
Ha hazatérnétek, fává nőhetnétek ezekből újra,
És együtt nevetnénk, hogy táncoltatok a széllel
És együtt állítanánk meg a vihart és az időt.
Mert a deszkák egyszer elkorhadnak,
De ha együtt vigyáznak a fák, az erdő megmarad
És az életből élet fakad: örök dallam.
S.F.
Szm. 2012. 12. 15.
Author: Simon Farkas
Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július