Vándorútra keltek a fák

Vándorútra keltek a fák

(P. Sz. Sz-nak)

 

Vándorútra keltek a fák,

És hogy legyenek szép hajók,

Deszkákká fűrészelték a testük.

 

Bontottak száz vitorlát a deszka hajók,

És sok tengert bejártak- bár sajgott

A fűrész nyoma- boldogok voltak.

 

„Boldogok vagyunk mi is – hazudták a hajóknak az erdők-

Hogy a hullámok hátán ügyesen lovagoltok,

Ringtok messze, szép vízen kecsesen.

 

Itthon csak átkoztuk együtt a vihart, a férget…

És a bömbölő áradást. De halljuk „Ott”,

Rend és tisztaság van, munkás csend övez bennetek.”

 

– Rakják a szép hajót sokféle áruval.

A dagadó vitorlák jó szélről álmodnak:

„Itt szabad szaladni, és nem kell állnunk az otthoni sárban.”…

 

…„ Mi maradunk mégis, és nem megyünk utánad,

Bár –valóban- százféle féreg rág alul és fölül,

De deszkaként mégsem korhadunk. Tavasszal virágozunk.

 

Bomló széllel mi nem lovaglunk, de szellővé szelídítjük azt.

Nem fűrészport szórunk a szélbe, hanem csak virágport.

És közös gyökereinkből, még sarjakat is hajtunk szüntelen…

 

Ha hazatérnétek, fává nőhetnétek ezekből újra,

És együtt nevetnénk, hogy táncoltatok a széllel

És együtt állítanánk meg a vihart és az időt.

 

Mert a deszkák egyszer elkorhadnak,

De ha együtt vigyáznak a fák, az erdő megmarad

És az életből élet fakad: örök dallam.

S.F.

Szm. 2012. 12. 15.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Simon Farkas
Author: Simon Farkas

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

35 − = 29

Uncategorized
Halászné Magyar Márta

Gyümölcsöt érlel a nyár

Nyár ízletes gyümölcsöt érlel, aszal, fény a víz tükrében fürgén táncol, nem állíthatja meg más, csak zivatar, lepke libbenve virágokat számol. Falevél alig mozdul, szellő

Teljes bejegyzés »

Hidegrázás

Amióta megismertelek (még csak neten, nem személyesen), Nem tudlak kiverni a fejemből S máris ráz engem a hideg ettől. Eszembe jutnak emlékek, Rossz tettek, de

Teljes bejegyzés »
Versek
Tarrósi Éva

csak hagyom

csak hagyom fájjon a szívembe marjon a porba taszítson   csak hagyom fáradjon ereje elfogyjon a fájdalom meghaljon   csak hagyom felrázzon egészen elnyeljen új

Teljes bejegyzés »

Szerelmes akrosztichon

Gyermeki kacajod tölti meg szívbéli Űrömet. Lehet, hogy ez a versem csak kósza Ötletek sorhalmaza. Lehet, hogy ez a versem üres, Ötlettelen. Mit ér ez

Teljes bejegyzés »

A tavasz illata

Ölel a csönded, simogat, Míg a szívedben keresed önmagad, Öröklétem e pillanat. Tavasz illatban fürdőzik a hajad. Szemeid tüzét szívembe elrejtem, Akár napfényt a rengeteg,

Teljes bejegyzés »