-hidd el. az lesz, amit mondtam.
-értem. de ha az lesz, amit mondtál, mi lesz?
-akkor igazam lett.
-értem. és ha mégsem az lesz, amit mondtál?
-akkor végül sikerült jó irányba terelnem a dolgokat!
-értem!
-hidd el. úgy lesz, ahogy mondtam.
-értem. de ha úgy lesz, ahogy mondtad, miért lesz úgy?
-azért, mert tudtam előre. nem is lehetett másképp.
-értem. és ha mégsem úgy lesz, ahogy mondtad?
-akkor végül sikerült jó irányba terelnem a dolgokat!
-értem!
-hidd el, az lesz és úgy lesz, ahogy mondtam. bízhatsz bennem.
-hiszek neked. bízom benned. de mi lesz, ha az lesz és úgy lesz, ahogy mondtad?
-nem kell többet kételkedned bennem.
-értem. és mi lesz, ha mégsem az lesz, amit és ahogy mondtad?
-akkor sok harc árán végül sikerült jó irányba terelnem a dolgokat!
-értem! rendben! nincs már több kérdésem!
2024.06.02. (68 évesen)
illusztráció: „Pseudologia Fantastica” (Anton Delbrück)
további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress
blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
7 Responses
Kedves Gábor !
Valóban, igazad van, a kétség e versedben jelenik meg. A formát tekintve a közönséges halandó azt mondaná : különös, érdekes, formabontó. Én azt mondom a szokásos, de az érdekes jelző szerintem is megállja a helyét, ha minősíteni kell. Egy dolog fúrja még az oldalam versed kapcsán: vajon a xilofonos bábús (Pinokkió?) játék es a vers között van valamilyen kapcsolat, vagy ez is a szabad kreatív alkotás jegyében került a vers mellé?
Üdvözlettel
Antal
🤔, hát, ha egy közönséges halandó kérdésére kellene választanom a két válaszlehetőség között, én kétségtelenül a „mindakettőt” választanám… 🤭 🤫
üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor!
Jók ezek a kérdéses verseid. Ezekre mindig igyekszem magamban válaszolni.
„hidd el, az lesz és úgy lesz, ahogy mondtam. bízhatsz bennem.
-hiszek neked. bízom benned. de mi lesz, ha az lesz és úgy lesz, ahogy mondtad?
-nem kell többet kételkedned bennem.”
Most ez fogott meg a leginkább. Milyen jó, ha a másik szavait komolyan lehet venni és nem kell már többé annak megbízhatóságában kételkedni.
Szeretettel: Rita
kedves Rita,
köszönöm szépen a bejegyzést.
mindamellett az a jó szerintem a „költészetben” (jelentsen is e szó bármit is), hogy annak keretei közt szabadon lehet írni, de egyúttal szabadon lehet olvasni/értelmezni is a leírtakat. ez esetben lehet például némi iróniára, azaz a szöveg kifordítottjára is gondolni. így válhat az olvasó szándéka, hozzáállása, vagy hangulata szerint akár szó szerint értő befogadóvá, akár összekacsintó cinkossá is…
„cinkostársi” üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor!
Mindenki a saját szemüvegén keresztül szemléli a világot. Ami megfog bennünket, az jellemez minket. Sohasem hittem, hogy a kor relatív, de ha nem fáj semmim se, akkor ugyanúgy tudok örülni, mint akár húsz évesen. A bennem levő gyermek megmaradt ezért a fiatalok és gyerekek között is jól érzem magam. Szép, többgenerációs családom nem hagy megöregedni. Mivel nem ülök folyamatosan a tükör előtt, többnyire fiatalnak érzem magam.
Szeretettel: Rita
kedves Rita, köszönöm! ebben is egyetértünk! üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor!
Örülök neki.
Szeretettel: Rita