Az árnyas fák ílatt

Az árnyas fák alatt.

Az árnyas fák alatt magamba szálltam
Gondjaim elűzni, nyitottam a világra
A természet őszinteségét csodáltam
Ezzel életkedvem ismét megtaláltam

Haragról dalolj szívem,írta a költő
Ezzel indította egykor drámai sorait
Félelmeim egyre csak tornyosulnak
Bolyongásaim csak ezzel zárulnak ?

A nyári szellő frissítő hatását érzem
Mely a falevelek lágy simogatásával
Segít a múlt elszállt perceit felidézni
S ezzel a jelen haragját lefékezni

Mit érzékelünk:az ember nem fenevad
Más, egészen más rosszabb: csak ember
Kinek felsőbbrendűségének ismertető jele
A türelem ,a tovább élésnek ez az értéke

Hegyen, völgyön át dúvadként szárnyalhatok
Szellemi munícióm mindenütt elszórhatom
Hatását végül is lemérni már sosem fogom
A crédót pedig kénytelen leszek elfogadnom

Az árnyas fák alatt nyugodtan filozofálhatok
A csend-nyugalom engem is türelemre invitál
Így esélyt kapok a harcra a lelki felkészülésre
Mely sürget a békevágyam kiteljesítésére.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »