APRÓ RÉSZLET – dalszöveg

Nyári nap süt fenn az égen,

képzeletben – pont mint régen –

minden rendben, s mindent szépen

sorra vettem, hogyan éltem.

 

Az idő nem volt jó barátom,

tékozoltam, most már bánom,

ujjaim közt homok módra

pergett minden perc és óra.

 

Mi minden lehettem volna,

magam ura, s az a durva,

hegedültem tücsök módra,

tehetségem porba szórva.

 

Illúziók nélkül élek, csőbe húzott lám, az élet,

elhitette, hogy sosem érhet véget.

Kottájából úgy játszottam, ahogy fütyült, úgy táncoltam,

ám a végén mégsem kaptam érmet.

Egy apró részlet……vagyok.

 

Begyógyult már ifjúságom,

a herceget nem találom,

csók nélkül is felébredtem,

kértem, féltem, reménykedtem.

 

Nyári nap süt fenn az égen,

képzeletben – pont mint régen –

itt élek a Földön veled,

várj rám, amíg megérkezek!

 

Illúziók nélkül élek, csőbe húzott lám, az élet,

elhitette, hogy sosem érhet véget.

Kottájából úgy játszottam, ahogy fütyült, úgy táncoltam,

ám a végén mégsem kaptam érmet.

 Vagyok…..egy apró részlet.

Majranek Krisztina
Author: Majranek Krisztina

Majranek Krisztina vagyok. Már gyermekkoromban megszerettem az olvasást, írást, fogalmazást. Ez felnőttként sem változott. Kedvelem a művészetet, kikapcsol. Jól esik elmerülni alkotásokban, vagy az alkotás folyamatában, olyankor számomra megszűnik a külvilág. Két kiadványom jelent meg eddig nyomtatásban: "Állatkerti séta" címen verses színezőfüzetem gyermekeknek, valamint "Egy darabka csend - Gondolatok vers-köntösben" címmel egy kis zsebkötet. Próbálkozom dalszövegírással is. Számos antológiában szerepelnek verseim. Írásaimmal gondolataimat, érzéseimet, tapasztalataimat, hangulatomat nyújtom át az olvasónak.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Talán nem csak Te érzed így. Igen, visszatekintve, talán másképp is lehetett volna sok minden. De most már megtehetjük, hogy a mának élünk és minden nap örülünk annak, hogy felébredtünk.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ősz nagyanyó kopogtat

Ősz nagyanyó kopogtat, hallatára a fákról hullni kezd a dió. A nyár gyermeke, dédapja a tél. Látogatóba, mint minden évben, most is vörös, barna, sárgászöld

Teljes bejegyzés »

Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »

Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »