TAPÉTAMACIK

Egyszer régen, amikor még csak nyolc év körüli lehettem és macis tapéta borította a szobám falait, átjött hozzám Kata leckét írni.

Miközben a betűket firkantottam, néha Kata füzetébe is belesandítottam, ahol olyan gyöngybetűk sorakoztak egymás mellett, mintha a tanitó néni írta volna.

Megvallom, egy kicsit bántott, hogy az én füzetemben inkább felborult kuglibábukra hasonlítottak a betűk, de ez annyira azért mégsem zavart, mint amikor Kata felpillantott a füzetéből a falra, és csak ennyit mondott a sok maci láttán:

– De ciki!

Talán hihetetlennek tűnik, mert addig fel sem tűnt, hogy a tapétától milyen kisgyerekes a szobám, csak attól a perctől kezdtek zavarni a falon a mackók. Különösen az a három, amelyik az íróasztalom felett olyan pimaszul figyelt engem.

– Mit bámultok! – rivalltam rájuk ahogy újra egyedül maradtam, de a számon is rekedt minden további szó, mert a macik hirtelen megmozdultak a falon.

– Lizinka vagyok – szólt az egyik.

– Engem meg Berkenyének hívnak – integetett a mancsával a másik.

– Az én nevem Pimpó – mondta kedvesen a harmadik, pedig mind a hárman rám is ölthették volna a nyelvüket, amiért olyan csúnyán rájuk förmedtem.

– Tudtok beszélni? –  kérdeztem meglepődve.

– Hogyne tudnánk – kuncogott Berkenye.

– Azt is el tudjuk olvasni, amit a füzetedbe írsz – tette hozzá Lizinka.

– Bizony – bólogatott mosolyogva Pimpó.

– Ezt a macskakaparást? –  kérdeztem szégyenkezve.

– Azon tudunk változtatni – mondta Lizinka, aztán így folytatta:

– Látod a karunkra fűzött kosarakat?

Bólintottam, hogy látom, bizony.

– Varázspor van bennük, amivel, ha meghintjük azt az üres füzetet, amelyik a fiókodban hever, napról napra szebb betűket írsz majd bele. – folytatta Lizinka, és huncutul Berkenyére hunyorított.

– A gyakorlófüzetre gondoltok? – kérdeztem, miközben előkotorásztam a fiókom aljából.

– Bizony – mosolygott Pimpó.

– Varázspor nem létezik, csak a mesében! – nevettem hitetlenkedve.

– Írj a füzetbe minden nap néhány mondatot, és meglátod, hogy egy hét múlva már hatni kezd a varázspor ereje – válaszolta Berkenye, miközben hullott a füzetre az aranyszínű por mindkettőjük kosarából, majd elillant mint a szivárvány az égről.

– És Pimpó? – kérdeztem – Ő nem hint a füzetemre varázsport?

– Pimpónak üres a kosara. Azt neked kell megtöltened – válaszolta Lizinka.

– Bizony! – mosolygott Pimpó.

– Mivel töltsem meg? Nekem nincs varázsporom! – kiáltottam ijedten, de a mackók többet már nem válaszoltak, csak néztek rám mozdulatlanul a tapétáról.

– Még hogy varázspor – dünnyögtem magamban, de kíváncsiságból azért mégis kimásoltam a kedvenc mesekönyvemből néhány mondatot minden nap.

Nem is kellett sokat várnom, mert még egy hét sem telt el, amikor meglepődve láttam, hogy minden egyes betű délcegen áll már a vonalak között a gyakorlófüzetemben.

– Talán varázspor volt mégis? – kérdeztem csodálkozva a tapétamaciktól, de azok mozdulatlanul álltak üres kosaraikkal, csak Pimpóé telt meg aranyszínű porral.

Author: Pataky Tünde

Pataky Tünde az Irodalmi Rádió szerzője. 2016-ban a United kiadó gondozásában került kiadásra Pamacs mesék című mesekönyvem. 2017-től a tollal.hu oldalán jelentek meg írásaim. A Magyar Irodalmi Ház 2018-ban megjelentetett Zűrhajó című mesekönyvében olvasható a Játéknyuszi című mesém. A „100 szóban Budapest 2018” pályázatra írt Pesti hölgyek című írásom a legjobb 12 történet közé választották, ezért a Cafe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál rendezvényén illusztrálva került kiállításra, és a legjobb 100 írásból szerkesztett zsebkönyvben is olvasható. 2018-tól az Irodalmi Rádió számos kötetében jelentek meg írásaim. 2024-ben az Irodalmi Rádió kiadásában jelent meg Mormogó című mesekönyvem, melyet a Líra könyvesboltok értékesítenek. 2024-től néhány mesém olvasható a meskete.hu oldalán is. Az írással megtaláltam legkedvesebb szabadidős tevékenységem.