Facebook Instagram Youtube User-cog
Facebook Instagram Youtube User-cog

Voltak?

  • 2 hozzászólás
„Volt egyszer egy hadnagyocska,
Fiatal volt és bohó.
Tiszta volt a szíve, lelke,
Szerelemről álmodó.”
„Kettőnknek árnya egybe olvadott
És a vén kaszárnya csak egyre hallgatott .
Hozzád repül ma kis dalom,
De el nem ér a két karom.
Mint akkor angyalom!
Én édes angyalom.”
Úgy emlékszem, mint ha tegnap lett volna. Édesapám időnként elénekelte a hadnagyocskát, vagy a kaszárnyás dalt. Máskor meg szájharmonikával játszotta el.
Életrevaló, vidám, eleven kislány voltam, de ezek a dalok mindig elszomorítottak. Tudtam, hogy mi lett ezeknek a szép szerelmeknek a vége. Az egykori hadnagyocska bár túlélte a háborút, nyomorékké tette őt egy gránát, mely minden álmát megölte. Külvárosi füstös kocsmában tölti az estéit, felveszi a mások által eldobott szivarvéget és sorsába beletörődve dúdolja, hogy:
„Cigarettafüst az élet,
S mint egy álom, tovaszáll.”
Nem dohányoztam, mégis úgy éreztem, hogy kaparja a torkom a füst, az alkohol bűze és a nyomor szaga. Fájt és úgy éreztem, hogy ez annyira igazságtalan. Miért? Miért kellett idáig jutnia ennek a jobb sorsra érdemes embernek? Szorította a szívem a fájdalom. Bevallom gyakorta sírtam is.
Akkoriban kötelező volt a katonaság, meg is lehetett látogatni őket, elképzeltem, ahogy a szerelmesek búcsúzkodnak a kaszárnya kapujánál. Igen, csakhogy innen elvitték őket a háborúba és ezek a búcsúcsókok és ölelések már csak emlékként éltek tovább. Sokszor nem tudjuk kimondani azt, ami később fáj, hogy nem tettük meg, erről szól a dalnak ez a része is:
„Be kellett volna vallanom:
Szeretlek angyalom!
Én édes angyalom!”
Miért nem tette meg, miért, miért? – tettem fel magamnak a költői kérdést.
Ezt a részt soha – mind a mai napig sem tudom sem hallgatni, sem olvasni a nélkül, hogy a könnyeim ne peregnének:
„Távol boríthat sírhalom.
Örökké rólad álmodom,
Mint akkor, angyalom!
Én édes angyalom.”
Aztán, miután egy kicsit megnyugodtam, az jutott eszembe, hogy milyen jó nekem, a testvéremnek, a pajtásaimnak, hiszen mi békében élünk és nem kell félnünk a háború zajától, a sziréna hangjától, attól, hogy nem látjuk viszont a szeretteink, különösen nem testi-lelki roncsként.
Hol van már a gyermekkorom? Az ifjúságom? Már a gyerekeim, unokáim is felnőttek. Vajon miért jutnak ezek a dalok eszembe? Miért fájdítják meg ismét a szívem? Miért? Elmúltak a háborúk? Nem dörögnek a fegyverek? Nincsenek nyomorékok, árvák és özvegyek? Hány és hány fiatal sorsát idézik fel ma is ezek a régi – talán el is feledett – dalok?
Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

Megtekintés: 302
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Kedves Rita!
    Voltak, igen és élnek még emlékeinkben. (Nagypapám az olasz fronton harcolt az első világháborúban. Életben maradt és hazajött a frontról. Gyalog.) Miközben olvastam írásod, előjöttek a háború borzalmai és családunk fájdalmas történetei.
    Igen. Voltak. Harcoltak. Megsebesültek, életüket adták.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mentalista

Mentalista El lettün kápráztatva, hazánkban is született Mentalista Most, hogy a porondra lépett, mindenütt bolondítja a szerencsétlen népet Felfokozott aktivitással a jelenben a jelen ugródeszkájáról

Teljes bejegyzés »
Hutás Mihály 2025.06.24. Nincs hozzászólás
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Szellő repítse

Miként könnyű pihét felkapja a szellő, úgy libbent tova évtizedes esztendő. Számtalant úgy vágytam, hogy tűnjön el végre, néhányat marasztaltam volna örökre.   Az idő

Teljes bejegyzés »
Tóth Lászlóné Rita 2025.06.24. Nincs hozzászólás

Sirámok

 Kimerültem.  Haza jöttem.  Álmos vagyok.  Fáradt vagyok.  Lerogytam egy székre,  felállni már nehezen megy.  Ha húsz métert kell gyalogolnom,  úgy érzem, hogy összerogyok,  meg kell

Teljes bejegyzés »
Izsó Antal 2025.06.24. Nincs hozzászólás

Rue des Martyrs

A Mártírok utca délről északra vezet   hosszan elnyúlva a kilencedik kerületben, Párizsban,   nem messze attól a szállótól, ahol laktam.  A Monmartre felé, az utca

Teljes bejegyzés »
Izsó Antal 2025.06.23. Nincs hozzászólás

Igazgatói időben 9. részlet

Szerencsére tartom a frontot. Iskolámban kiegyensúlyozott az élet, a beiratkozás is jól sikerült, nem csökkent a gyereklétszám, a nyolcadikos továbbtanulási eredmények meggyőzőek, pályázatokon pénzt nyertünk,

Teljes bejegyzés »
Raab Erzsi 2025.06.23. Nincs hozzászólás