Rózsa Iván: Az igazi hős

Rózsa Iván: Az igazi hős

Akit azzá tesznek, sohasem volt igazi hős, csak egy mesterkélt imposztor. Az igazi hős annak születik, és adott történelmi helyzetben emelkedik saját maga szintjére, mintegy bevárja önmagát.

Budakalász, 2024. július 22.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Furcsa ködös reggel

 Furcsa ködös reggel ébredtem mikor szobából kitekintettem. Nem láttam messzebb a szomszédház falától. Az utcán emberek tipikus őszi öltözékbe jöttek mentek dolgukat intézve. Az utcasarok

Teljes bejegyzés »

Széthasad

Széthasad   Az idő fagyos szürkeség, A koldus rongyán átfúj a magány, Tanúként feszül fölé most az ég, Titkos jel a lélek asztalán.   Kardot

Teljes bejegyzés »

Elérhetetlenül

Ma is hoztam egy darabka fényt, tenyeremben őrzött, reszkető reményt.   Bár a föld már nevedre zárult, én arcoddal őrzöm minden törött álmunk.   Csendesen

Teljes bejegyzés »

Nem ott ér véget

Nem minden búcsú szól öröke, nem minden csendben szűnik meg a szó. Van mi túléli az idö súlyát s a hiány sem mindig maradandó. Ne

Teljes bejegyzés »