A sírnál már késő bocsánatot kérni,
És bűnbánóan az égre tekinteni.
Értelme sincs súgni esdeklő szavakat
Lelked mélyéről, hogy megbocsássanak.
Késő már a sírnál hullajtani könnyet.
Kiönteni a fájó lelkiismereted.
Ha elment már, kivel számot kéne vetned,
Rájössz, korábban kellett volna megtenned.
Most fontold meg, mit is kellene mondanod,
Hogy jóvátedd hibád, amíg van rá módod.
Később a szavak már nem találnak célba.
Figyelj rá inkább, hogy ne bánts meg másokat!
Öntsd ki a lelkedet! Teregesd ki kártyád !
Hiszen aki szeret, lásd, úgyis megbocsát.
Rövid az élet, jobb ha nem hibázol sokat.
Élj úgy, hogy ha lehet, ne bánts meg másokat.
A sírnál már késő bocsánatot kérni.
Gondold át most, kivel kéne kibékülni…
Suttogd el ma… bocsánatkérő szavadat!
S tedd jóvá a fájó, múltbéli hibákat !
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
