A sírnál már késő bocsánatot kérni,
És bűnbánóan az égre tekinteni.
Értelme sincs súgni esdeklő szavakat
Lelked mélyéről, hogy megbocsássanak.
Késő már a sírnál hullajtani könnyet.
Kiönteni a fájó lelkiismereted.
Ha elment már, kivel számot kéne vetned,
Rájössz, korábban kellett volna megtenned.
Most fontold meg, mit is kellene mondanod,
Hogy jóvátedd hibád, amíg van rá módod.
Később a szavak már nem találnak célba.
Figyelj rá inkább, hogy ne bánts meg másokat!
Öntsd ki a lelkedet! Teregesd ki kártyád !
Hiszen aki szeret, lásd, úgyis megbocsát.
Rövid az élet, jobb ha nem hibázol sokat.
Élj úgy, hogy ha lehet, ne bánts meg másokat.
A sírnál már késő bocsánatot kérni.
Gondold át most, kivel kéne kibékülni…
Suttogd el ma… bocsánatkérő szavadat!
S tedd jóvá a fájó, múltbéli hibákat !
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében születtem, majd családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Kezdetben a versírás lelki késztetésből eredt, majd az évek múlásával még inkább önkifejező forrássá vált. Boldoggá tesz, amikor le tudom írni, amit gondolok, vagy érzek főleg azért, mert gyanítom, hogy sokan mások is hasonlóan éreznek és vélekednek, csak nem mindig tudják ezeket versbe önteni. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára könnyen érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az embereket.
