Már hűvös,ködös a hajnal,
Unottan lépek a nyirkos avaron,
Csúszós, nyálkás út csillan,
Didergőn fut végig a szél nyakamon,
Köd mögött kelő nap,
Még erőlteti a nyarat,
Hinni neki már nem tudok,
Sugara pókháló harmat cseppjein csillogott,
Nedves fák árnyékából,
A csigák még lustán ki bújnak,
Madarak szárnya is csöndesebb,
Békák sem kuruttyolnak,
Álmom is ködösebb,
Mit lomhán húzok magam mögött,
Szerelmes szót már nem remél,
A szív mi szilánkosra törött,
S mint Főnix ha újra kél,
Hamvaiból, sebekkel teli szív,
Talán még egyszer új útra tér,
Addig is takarja hűs avar,
Gyógyítja őszi szél.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.