Az árulkodó írás
Sokféle titok szövi keresztül a világot, a közönséges halandó és az üzletember titkán keresztül egészen a papnak meggyónt titkokig…
De mi is a titok?
Talán mélységes hallgatás valamiről, valakiről, amit soha nem szabad megtudni a környezetünknek, igazán senkinek. De a hét lakattal őrzött hallgatásnak ára van, a folytonos hazudozás. A lelkiismeret ugyan békében, csendben van, de egy váratlan helyzetben háborogni kezd, kényszerítve bennünket a titok megszegésére. Elmondásával viszont megszűnik titoknak lenni és már csak az egyszerű vagy érdekes olykor meghökkentő történetek gyűrűznek tovább, feloldozva a titkolózó furdaló lelkiismeretét.
Történetem egy fiatal jegyespárról szól, akik az esküvő időpontját kitűzve, a templomi ceremóniához elengedhetetlenül szükséges születési okmányokat készültek beszerezni. Mint a szerelmesek, minden együtt eltöltött órának őszintén örültek. Élvezettel készültek a kötelező kirándulásra mindkettőjük szülőfalujába. Az egynapos késő őszi piknikre szendvicsekkel, itallal felkészülve indultak a kölcsönkapott bogárhátú „veteránnal”. A kellemes úton jövőjüket tervezve érkeztek meg Kati szülőfalujába. Kézen fogva, gyönyörködve járták körbe a vörösbarna színekben pompázó, csendes templomkertet. Megpihenve a kispadon, szerelmes szavakat suttogva ígérték meg, hogy szeretetben, őszintén élnek majd együtt örökké. A sekrestyés segítségével hamar megkapták a lány születési okmányát. Még egy gyors fohászra is jutott idő, majd indultak tovább.
A kocsihoz visszatérve megtervezték a következő célállomás útját Peti szülő falujához. Kati igyekezett szóval tartani vőlegényét a családjáról szóló vidám eseményeket felidézve, leginkább saját hangját hallatva. Kérdéseire halk hangú, rövid válaszok érkeztek későn, mintha máshol jártak volna a fiú gondolatai.
Minél közelebb értek a faluhoz annál szótlanabb, fagyosabb lett a levegő. Félve gondolta, hogy talán a fiú megváltoztatta elhatározását, de miért ilyen hirtelen? A dombtetőn emelkedő takaros templom tornyát megpillantották végre. A kocsit az úton hagyva elindultak a plébánia felé, mint mindig most is kézen fogva. Peti keze hűvös volt és szokatlanul nedves, mikor alig hallható hangon megszólalt:
„Valami fontosat kell mondanom neked Kicsim. Titokban kellett tartanom évekig, mert megígértem édesanyámnak. A titoktartás alól Te fogsz engem feloldozni miután elmesélem nevem történetét. Apám nagyon szerette Édesanyámat, de a szülei akaratára nem vehette feleségül még akkor sem mikor megszülettem. Lassan elmúlt a vihar a családban, végül ebben a templomban keltek egybe túl az egyéves születésnapomon.
Amint látni fogod az anyakönyvi kivonaton, édesanyám lánykori nevével kereszteltek. Csak később a házasságkötésük után kaptam meg Édesapám családi nevét, melyet az óta is büszkén viselek, és adom neked amikor megesküszünk. Kérlek, őrizd tovább családom történetét.
És az akkori szokásoknak megfelelően az esküvő után, férje vezetékneve lett Kati asszonyneve, mindig emlékeztetve a sokáig féltve őrzött titokra.
Rodé Klára
Author: Rodé Klára
Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com