Tele vagyok ötletekkel, szoktam volt mondani, amikor valami dereng előttem, amiről per pillanat meggyőződésem, hogy fenomenális, sőt egyenesen korszakalkotó.
Ilyen remek gondolat volt a 2021-es év karácsonya táján, hogy ideje lenne a több éve fenn levő profilképem lecserélni. Mivel ezt én nem tudom megvalósítani, mert se eszközöm, se tudásom nincs hozzá, kihasználtam azt a ritka alkalmat, amikor a fiú unokám – akkor és ott, ahol én vagyok – jelen van, és megkértem, hogy készítsen rólam fotót, amit majd legyen kedves fel is tölteni azokra a fórumokra, amelyeket használok. (Megjegyzem, hogy a korábbiakat is ő helyezte fel).
Nálam már hosszú évek óta nincs karácsonyfa, így aztán kiváló, sőt egyedi és utolérhetetlenül bölcs dolognak tartottam, hogy Ildi unokám – akinek meghívását és vendégszeretetét élveztük – fája alatt legyek megörökítve, mintegy az utókor számára. (Egyébként épp úgy állok mellette, mint ha magam is fa lennék, csak egy kicsit terebélyesebb, mint a valódi).
Bár bőven volt időm átgondolni, hogy érdemes-e egy karácsonyfás képet hosszú hónapokra, netán évekre közszemlére tenni, mégis csak az után kaptam észbe, miután megvalósult a kérésem. Késő bánat, eb gondolat, de mondhatnám azt is, hogy lassú felfogáshoz idő kell. – de ennyi?
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
Egy válasz
Szerintem a mai világban már nem feltétlenül számít, ki milyen képet tölt fel saját magáról profilképnek, legyen az karácsonyfa előtt készült vagy épp egy külföldi utazáson. Nyilvánvalóan sok minden függ a kinézettől, de ez mind az anyagi javak felmutatásáról, magamutogatásról szól.
Kevés és ritka kincs az olyan ember napjainkban, aki nem ilyen szándékkal tölt fel magáról képet az internetre.
Hadd hozzam fel példának azt, hogy én például SOHA nem sminkelem ki magam, még különleges alkalmakra se.
Igaz, a mai okos eszközök segítségével, ha nagyon akarom tudok olyan fotót készíteni magamról, ‘mintha…’
Nem szaporítva tovább a szót csak annyit szerettem volna mondani, hogy szerintem lényegtelen, hogy karácsonyfa előtt készült-e a kép avagy sem, a funkcióját teljes mértékben betölti, úgyhogy igazából mindegy. 😉