Ismét karácsony közeleg.
Még a csapból is karácsonyi dal csöpög.
Ha az utcára kimegyek,
Jobbról csillag, balra Mikulás létrán csüng.
Mintha a sok ház csak versengene, hogy
Mi világít ékesebbül.
Vagy Las Vegas-ba tévedtem be,
Ilyen nagy szerencsétlenül ?
Boltokban tengernyi sok ember.
Kezükben táska nehezül.
Szórják a rengeteg pénzt ki egyre.
Zsebük csakhamar kiürül.
Vagy ezredszer szól már ugyanaz az ének,
S a szeretet szó elcsépül.
Belefáradunk az egészbe szépen,
Mire a fára a dísz felkerül.
Rakunk ünnepi fényt, terítéket.
(Tán a szomszéd is betérül.)
Kifacsarva a legvégsőbb erőnket,
Már minden asztalra kerül.
Végül ha nagy szerencsénk lesz
A fáradtság majd megtérül.
Az ajándék örömet hoz, s a szemekben
Nem a csalódás könnye ül.
Megéljük az új évet, s a világ lecsendesül.
Más, új gondoktól feszül már a lelkünk:
hisz tudjuk már jól, hogy mit szeretnének,
Ha sorra ismét… egy újabb karácsony kerül.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
