Ecser ismét horgol

 

A múlt évben indult kezdeményezést
idő múlása sem forgácsolta szét,
ismét elővettünk horgolótűket,
fonalakból készültek újabb művek.

Most a horgolt, színes „nagyikockákból”
ékes ajándékdobozok születtek,
ezek a kültéri fákra kerülnek,
néhány pedig a fák alatt csücsülhet.

A hófehér fonalból horgolt díszek,
angyalkák, csillagok, csengők, hópelyhek,
közintézmények ablakán függenek,
beltéri karácsonyfákra kerülnek.

Jó érzés, idén is részese vagyok,
horgoltam néhány díszt, kicsit és nagyot,
most is sok ecseri hölgy összefogott,
hogy horgoljon ünnepi hangulatot.

Horgolással díszített „cukorbotok”
szegélyeznek majd egy-egy utat, parkot,
Ecser ismét horgolt díszbe öltözik,
közénk az ünnep varázsa költözik.
2024.11.24.

Halászné Magyar Márta
Author: Halászné Magyar Márta

Bemutatkozás helyett Csak egy lélek vagyok egy testben, mindig a szépet és a jót kerestem, nehézségekkel teli utamon sokszor elestem, szeretetet adni sohasem feledtem.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Statiszta

Nem vártam csodát. Nem vártam világot rengető vallomást, s nem vártam, hogy az első szóra a nyakamba borulj. Nem vártam könnyes szemű, remegő pillákat. De

Teljes bejegyzés »

Álmok közt az éj

Alszik már az éj, s alszik vele a szerelem. Alszik most a vágy, én is alszok, mert nem vagy itt velem. Közénk áll az álom,

Teljes bejegyzés »

Játék

S lassan eltelnek az évek, egy játék véget ér, nincs már több lépés, s nincs többé újra kezdés. Nem keresed már a hibákat, és nem

Teljes bejegyzés »

Mozdulat

Már rég nem vagyok önmagam. Két dologra vágyom csupán. Egy kis nyugalomra, s rád, hogy át karolj. Vágyom a csendet. Azt a beszédes csendet, mit

Teljes bejegyzés »

Nyári pipacsok

Elhulltak a nyári pipacsok, szirmaikat szerte fújta a szél, rongyos kopott kis szerelem, felszáradt könnyek közt henyél. Szebb időkre emlékezve, hol kéz a kézben jár,

Teljes bejegyzés »

Tikkad

Bátorodik már a nap, s tüzes izzással önti el a tájat. A hajnali pára cseppek, már a múlté. Mintha teremtve soha nem is lettek, volna.

Teljes bejegyzés »