Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben - édesanyám távozása után - űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen - Solymáron - élek.
7 Responses
Kedves Rita, kedvelem emlékeidet.
Szeretem a belőlük áradó nyugalmat,
melyeket gondolatban újraélni igazán,
csak békében lehet…
Üdvözlettel: Zoé
Kedves Zoé!
Boldoggá tesz, hogy szinte egyedüliként írsz mindig valamit a feltett írásom alá.
Szeretettel köszönöm: Rita
Kedves Rita!
Őszinte, szép emlékek és csodálatos képek.
Köszönöm az élményt!
Üdvözlettel:
Angéla
Kedves Angela!
Bár a bejegyzésed itt még nem látom, ahogy Zoét sem, de emailben megkaptam a kedves üzeneted.
Köszönettel és szeretettel: Rita
Kedves Rita! Jelentkezz be az IR felületre. A hozzászólásoknál keresd meg az íráshoz tartozó hozzászólást és kattints az „Elfogadás”-ra. Az írásodnál megjelenik a hozzászólás, amit neked írtak és ha válaszoltál rá, az is. Szép estét! Zoé
kedves Rita, csak ismételni tudom magam: „minek kitalálni bármit is, ha elég előbogarászni azt, amit az élet talált ki számunkra…” Édesanyám kedvenc válasza volt annó, amikor valami kellemetlen régi téma került szóba: kedves-hamiskásan annyit dúdolt el nekünk: „csak a szépre emlékezem…”
hát, igen. a „pihológusok” szerint muszáj, hogy leselejtezzük/legyőzzük valahogy életünk még most is zaklató, felkavaró, feldolgozatlan traumáit: a lelki béke nem fér össze a belső éneink háborúskodásaival. szívünk szerint, ha egy mód van rá, s ha van rá mód, pont az olyan emlékeket kell előcsalogatnunk, mint amilyenekről meséltél nekünk. köszönet értük!
Kedves Gábor!
Én köszönöm az olvasást és a tartalmas hozzászólást.
Szeretettel: Rita