Téli mező
Hófödte mezőkön ropog a csend.
Lábnyomok sorjáznak amerre ment.
Az ember nézi az ablakon át,
kománé kocsmába hív egy komát.
A kocsma ablaka párás nagyon,
nem lehet kilátni s be sem azon.
Julis a tűzhelynél sürög-forog,
szoknyája mint a láng, amúgy lobog.
Koma és kománé esznek, isznak,
szemébe néz s lát egy a másiknak.
Koma és kománé indul haza,
fordítva sorjázik lábuk nyoma.
Szemükben látják az ígéretet,
Befejezem hát ezt az éneket.
2024. december 20.
Nagyvárad.
Author: T. Igor Csaba
1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.