Távol villámok fénye világít,
elhúzom a függönyt nem szeretem.
Zuhog az eső, kertem elázik,
folyik a sok víz, de elterelem.
Felkel a nap aranyos sugárral,
lelkembe élő melegség kerül.
Ereje csökken a fogyó nyárral,
dér jelenléttel hamar kiderül.
Rohanunk sokszor tempomat nélkül,
a távolságtartás sem kenyerünk,
nem világos mindig, merre megyünk.
Nappali fényben látjuk a helyünk,
sötét árnyékkal jövőt terelünk,
hidegben nem baj, ha lesz melegünk.
Author: Sáfrány János
Kaposváron születtem, 5 éves koromig ott is éltem, majd elköltöztünk Dunaújvárosba. Az általános iskolát a Vasvári Pál Általános iskolában végeztem, középiskolát a Bánki Donát Szakközépiskola középfokú gépész szakán. Katonai Műszaki Főiskolán gépjármű-üzembentartó szakon végeztem, majd felsőfokú OKJ-s környezet és hidrotechnológus lettem. Dolgoztam biztonsági vonalon és tűz és munkavédelmi vezetőként, környezetvédelmi megbízottként. Mindig szerettem a verseket. Középiskolai irodalomórákon nagy költőink verseiből, meg kellett tanulnunk egy-egy versszakot, majd el kellett mondanunk az egész verset. Nagyon sok sora eszembe vésődött a verseknek, most is tudom, és merítek belőlük a jelen eseményeire.