Elhangzott a Szózat is
„S Elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt.”
s mert harcos ember közöttünk már végképp nem maradt,
elhulltanak legjobbjaink és jött helyette más,
nincs már Ajtony, Koppány Vata, hát jött az árulás.
A legmélyebbik múltba is ember hiába ás,
hiába keres bármit is, minden csak szófosás.
Vecelin van, s ravasz Gellért, bevándorlók fia!
Ki védte azt mi övé volt, kellett pusztulnia.
S ha élni hagyták bevágott jellel a homlokán,
úgy él mint hajdan Tamenund, utolsó mohikán.
Hogy elhangzott a Szózat is és nem maradt nyoma.
A puszta törvénye kemény, nincs már mennünk hova.
Marosvásárhely, 2025. február 2.
Author: T. Igor Csaba
1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.
