Reggel az óceán partján

 

Reggel az óceán partján

Ma csupán a partot figyeltem, megpróbálom elétek varázsolni a látványt.

Tenerifén minden évben valami más vonja magára a figyelmemet. Számomra határtalan öröm megfigyelni a természet csodáit. Órákig elnézem…nemcsak a színes, virágos , pálmafás, kék égboltos tájakat .

A kora reggeli csendet csak az óceán dübörgő hangja töri meg minduntalan. A dagály  hatalmas lélegzetekkel korbácsolja a méteres hullámokat a látóhatárról indulva. A közelben még mélykék víz egyre világosodik és a parti fövenyhez érve erejét fitogtatva zúdul a homokra maga előtt görgetve a mederből felkorbácsolt fekete köveket, kagylóhéjakat. Tarajos habjával szétterül a fövenyen majd újból visszahúzódik a végtelen sós vízbe apró terheivel. Szemben már a következő vízfal magasodik, hogy hatalmas robajjal befejezze folyamatos küldetését a fényes fekete víztörő szikláknál. A mélyen benyúló sziklasor ketté bontja a homokos partot. Egyik oldalán a barnás homokon, mint a habos tejeskávé folyik szét a víz ahogy kinyújtózik. A másik oldalon a partot éjfekete apróra tört lávakövekből alakították az idejárók fürdőzők kényelmére. Itt az óceán hullámai habos feketekávéra varázsolják a fövenyt. Lassan a nap egyre erősebben melegíti a korai futók, sétálók talpa alatt a vizes talajt. Az apró csillogó homokkristályok csillogását megtörik a sűrűsödő lábnyomok. Rövid életük nyomait elmossák a megállás nélkül érkező vízhullámok.

(Rodé Klára 2025. február, Tenerife)

 

 

Rodé Klára
Author: Rodé Klára

Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

    1. Kedves Rita! Örülök, hogy megérintett a leírásom alapján az óceán számomra mindig félelmetes, csodás ereje. Szeretettel üdvözöllek még mindig Teneriféről. Rodé Klári

Hozzászólás a(z) Rodé Klára bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Foncsor és hamu

Ott áll… a tükör előtt. A foncsor repedt, a tükör torz, arcát széttörve látja, szeme idegenné fakult, homlokán hideg árnyék gázol át… keresztül-kasul. Éjjel, az

Teljes bejegyzés »

Dermedéspont

Csend lett nevetésed, emléked halk szonár, üres napok telnek, szobám néma, kopár. Régi, tiszta érzés helyén szél sírdogál, nem maradt ott semmi, csak egy rideg

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

A föld hívó szava

Fáj a város harca, sok lüktető fénye, Bár lennék csak porszem, ágyam földnek kérge. Élnék kies tájban, mint egy kék vadvirág, Mely csillagtető alatt iszik

Teljes bejegyzés »

Egy szikra

Egy szikra Vigyázzon azzal a lánggal. Nem is sejti, hogy ebben a szobában minden… én magam is… puszta száraz papírból vagyunk. Egyetlen érintése elég, hogy

Teljes bejegyzés »

Lelked, ha fázik

Edit Szabó : Lelked, ha fázik Lelked, ha fázik, a szíved is fáj, nem látszik arcodon, bent muzsikál, fájdalom érzése mélységekben, nem jut előre a

Teljes bejegyzés »

Mámor-paralízis

Mámor-paralízis   Valóságom helyén van egy gödör, Bennragadtam mély álomba ringva. Szeretetet kívánkozó gyönyör… Semmit sem ér dombokon a dudva. Mossa arcom éj-tavaszi zápor, Beengedtem

Teljes bejegyzés »