Halászné Magyar Márta
Amikor mankókkal is nehezen járok
Ajkam jajszót fájdalomból formál,
önfegyelmem mégis csendet ragaszt,
nem tudom, hogy a kín mi célt szolgál,
kihagynám életemből ezt a szakaszt.
Frusztrál most minden erős hang, a zaj,
ki figyel, szívdobogásomat hallhat,
fülemben futkos véráramzsivaj,
választ keresek, de a sors hallgat.
Fogok én majd tudni járni lépcsőt?
Most minden lépés nagyon fáj, fáraszt.
Mankókkal nem lehet tenni kitérőt.
Látok sok, engem értetlenül nézőt,
számukra én nem adhatok választ,
csak mosolyom köszönt minden szemlélőt.
2025.02.19.
Author: Halászné Magyar Márta
Bemutatkozás helyett Csak egy lélek vagyok egy testben, mindig a szépet és a jót kerestem, nehézségekkel teli utamon sokszor elestem, szeretetet adni sohasem feledtem.