Most, hogy melegszik az idő,
s langyosabb a szél,
tavasz sugarától,
tántorog a tél.
Szinte párban nyílik a virág,
madárdal is párját találja,
s még a felhő is,
mintha ő is párban járna.
Még az én szívem is,
te törött, buta, árva,
ettől a tavasztól,
még ő is párját várja.
És ha már itt jársz köztünk,
újra nyüzsgő, zsongó kikelet,
hozd el közénk, lobbantsd lángra,
szívünkben a szerelmeket.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„Még az én szívem is,
te törött, buta, árva,
ettől a tavasztól,
még ő is párját várja.”
Nagyon kevés ember találja meg az igazi párját, csupán illúziókat kerget.
Szeretettel: Rita