Összeillő darabok

Végre Egész

 

Hogy lehetek ilyen bolond?

Kiraknám a kirakóst,

Amit nem lehet,

Mert elzártad szívedbe

Az utolsó darabot.

 

Mióta az történt velem,

Mindenki csak elhagyott.

Nekik mindegy volt, hogy élek-e

Vagy másnapra meghalok,

 

De lám, egy nap eljöttél,

Szívedben az a darab,

Mit a képemből annyit vártam,

S könnyeimből patak fakadt.

Végre átölelhettél…

 

Most együtt rakjuk a képet,

Nincs több titok, se fal,

Szívünk képpé fonódik,

S a hiányzó darabbal

Lassan minden megoldódik.

 

Már nem félek, s nem remélek,

Hisz itt vagy, és fogod kezem,

A múlt sebein át is látom,

Hogy te lettél a fény nekem,

S nem engedlek, míg azt a képet látom.

2025.03.12. – B.R.M.

 

 

(Az illusztrációt a ChatGPT mesterséges intelligencia készítette)

Busa Regina Mária
Author: Busa Regina Mária

Az írás gyerekkorom óta az életem része. Szerzőként és kommunikáció szakos hallgatóként a kreatív írás és a médiavilág határterületei foglalkoztatnak. Verseim több, az Irodalmi Rádió által megjelentetett antológiában is olvashatók. 2022-ben „A jelen verse” című írásom megjelent a Marsbook Kiadó gondozásában kiadott Létvágytalanság című antológiában. 2026 februárjában látott napvilágot első önálló verseskötetem, Szerelemszilánkok címmel. Jelenleg kommunikáció és médiatudomány szakon tanulok az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatójaként. A digitális kommunikáció és a tartalomkészítés világa közel áll hozzám, szerzői közösségi oldalaimat is magam menedzselem, ahol írásaimmal folyamatosan építem az olvasói közösséget. A Szerelemszilánkok című kötet megrendelhető itt: https://webshop.marsbook.hu/Szerelemszilankok

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Most együtt rakjuk a képet,
    Nincs több titok, se fal,
    Szívünk képpé fonódik,
    S a hiányzó darabbal
    Lassan minden megoldódik.”

    Tetszéssel olvastam soraid: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »

Koronazár

Józsi arra ébredt, hogy a szemét égeti a nap. A kocsma bejárata előtt találta magát az árokban, és piszkosul el volt ázva. Majdnem annyira, mint

Teljes bejegyzés »

A térdelő akt

A térdelő akt   Szépség és kecsesség, Arca csupa báj. Karcsú, formás a teste, Nincs rajta egy deka fölös háj. Hosszú, hullámos fekete haja Formás

Teljes bejegyzés »

Fényfesztivál

Fényfesztivál Fények, újra remélek, Fejemen cukorsüvegem, Téged becézlek, oh, téged becézlek. Iramlanak rajtam, Hajamba kapva a zöldek, a kékek, Lila ruhámba térnek, S lassan összeáll,

Teljes bejegyzés »