Egy ember nagyon kifinomult, s bonyolult tünemény.
Vezérlője az emberi lélek s logikus elme.
És attól olyan csodálatos és értelmes egy lény,
Hogy minden döntésénél felülírhatja ezeket.
Az emberi lélek igen szerte burjánzó lehet.
Míg az elme nyomkövetőbb, szigorúbb utat jár be,
A határ vágy s logikus racionalitás felett,
Nagyon elmosodó, érzékeny és változó lehet.
Hiszen vannak korlátaink és léteznek törvények,
Így szabadságunk is tán irracionális neked…,
Vagy ezek az elvárt és merev egy követelmények
Valójában talán épp önmagunktól mentenek meg?
Néha módosulnak e szabályok, nem mindig
Követné szívesen egy tradícionális elme,
De akkor is eldönthetjük, a határ hol is legyen..
Mi domináljon életünkben: lélek vagy az elme?
Máskor nagyon túllendül az iránymutatónk nyelve
És felborul az egyensúly, …hibás tettekhez vezetve,
S csak érzéketlen, karót nyelt, rideg robotok leszünk,
Vagy elvetünk tényeket, melyek legjobbak nekünk.
A léleknek, az elmének is táplálék szükséges,
Hogy mindkét jóból egyformán épüljön az élet.
Mert ha bármelyikből túlságosan keveset kapunk,
Nem bőséghez és boldogsághoz vezető lesz utunk.
Ki tudná megmondani, hogyan hangold össze őket?
Mások vagyunk, s máshogy tör utat a lélek lelkünkben,
De azért szép, hogy mi mégis csak összehangolódunk,
Mert jól tudjuk, hogy szebb lesz együtt, mint külön ..az utunk.
Megírjuk remekművünk, egy bölcs élet zene könyvét,
S lelkünk más-más hangszeren játszva tölti be szerepét,
De egymásra hatásunk mélyen lényünkbe vésődik,
Szimfóniánkban önmagunkból…legjobbat hozva ki.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
