Kint úgy süvít most a jeges szél mintha
Csillapíthatatlanul mérges volna,
Mintha csak az egész, s oly hatalmas
Emberiséggel volna fájó gondja.
Kicsavar fákat, kerget fellegeket.
Átrendezi lázasan a kék eget.
Türelmetlen,s átkozott szeszélyes,
Akárcsak egy neveletlen kisgyerek.
Hajamat is összekócolja, mintha
Mondaná, ne is vesződjek vele…
Csak összevissza fel-le cikázgat,
Hogy beléfájdul hirtelen a fejem.
Rendet rak pity-paty gyorsan az utcákon,
Telet kisöpör és faggyot felszámol,
Ki tudja, épp össze vagy szétrájmol
Beleremeg minden, felszáll a sok por…
Kíméletlen fúj bele minden apró
S útjába jövő csatornába, lyukba,
Legyen e világ is oly feldúlt, mohó,
Mint tavaszi szelünk csapongó útja.
És a térről fel …már zsebkendő repül,
Felszökken valaki széles kalapja,
És fejét lehajtva még szembekerül
Vele több arra sétálgató is ma,
Akik dacolva e dühös széllel, mind
Önnön parányi voltával szembesül.
Mert hogy ez a szél most nagyon haragszik,
És nem is titkolja ezt el előttünk.
Megvárom hát, míg végleg megnyugszik.
Tajtékzó lehellete lelassul.
Hisz időre van csak szüksége neki,
S onnantól újból …jóbarátok vagyunk.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
